Külön buli párkapcsolatban

Időhiány, ihlettelenség, plusz egy csipetnyi félelem a folyamatos posztolás be nem tartásától / a még kb. 10 felesleges kifogás mellett/ sarkallt arra, hogy egy ideig hagyjak fel az írással. Most újra itt vagyok. Nem ígérek rendszeres tartalmat, ahogy eddig sem tettem, ha van mondandóm úgyis Ti lesztek az elsők, akik megtudják. Az első posztot 2009 karácsony táján írtam. Nem semmi, 2 év… Az érdekes az egészben, hogy majdnem minden nap felnézek az oldalra, beleolvasok egy-egy „cikkbe” (?) és valahogy egészen más véleményem van a dolgokról… Lehet, hogy egy csajokrolblog 2.0 is beért már ugyanezekkel a témákkal… Amit fontos még megemlíteni, hogy nagyon jól esik, hogy több, mint egy év után is olvasgatjátok a posztokat. Arról nem is beszélve, hogy a „keménymag” ( Sün, Caddy, Necc, Enchantée, zuffo, Díva) még mindig aktív. Igazából Ti vagytok az ihlet nekem.. Szóval 2 év után vissza a gyökerekhez. KÜLÖN BULI PÁRKAPCSOLATBAN A buli kell, a buli jó. Nincs olyan, hogy kiöregedtél, szórakozásra mindig szükség van. Persze a buli, mint olyan elég tág fogalom, nem kell feltétlenül a másnap délig tartó afterre gondolni. Ettől függetlenül nincs az a kor, amikor úgy kellene érezned, hogy öreg vagy csengő füllel, egy szétizzadt ruhás hajnali hazaérkezéshez… Szóval akár van párod, akár nincs, a szórakozásra szükséged van. A forma most nem lényeges, sokkal fontosabb, hogy ezt hogy kommunikáljátok le egymás között. Bár ezt soha nem szerettétek, kénytelen leszek általánosítani… Srácok: Hiába mondja, hogy neki nincs kedve nélküled, ő nem olyan, nélküled nem érzi jól magát, ez hülyeség. Vagy nagyon az elején vagytok még, vagy nem, és ha így folytatod, akkor tuti nem is fogtok együtt megöregedni. Ahogy minden egészséges embernek, neki is szüksége van a lazításra. Nem, egy forró fürdő, egy jó szex, egy tea, vagy egy rejtvényfejtés az X-faktor alatt nem ugyanez. Kell az, hogy lelépjen a barátnőkkel, barátokkal és kurva jól érezze magát nélküled egy pubban, diszkóban, kocsmában, téren, vagy akárhol, ahol szeret, illetve szeretett lenni, még mielőtt összejöttetek. A lényeg a NÉLKÜLED. Erre nem azért van szükség /bármennyire is hihetetlen/, hogy jól bepasizzon, vagy flörtölgessen… Egyszerűen ez a párkapcsolat része. Azt is csinálhatod, hogy nem engeded, vagy Te se mész el a haverokkal, hogy ne tudjon mivel visszavágni, de nem lesz jó vége bármennyire is oda van érted a leányzó. Mennyivel jobb az, ha szeretné, de nem teszi/teheti? Engedni kell, hadd menjen. Te is menj! Jól fog esni mindkettőtöknek. Nem kell arra gondolni, hogy mi lesz, ha valaki odamegy hozzá és leszólítja, vagy fel akarja szedni. Hidd el, ha nem akar, nem fog vele táncolni… Másnap meg eszedbe ne jusson ezer kérdéssel megbombázni a pasikról, meg, hogy mire hívta meg a kidobó srác. Ha meg annyira furdal a kíváncsiság kérdezd meg milyen volt az estéje, jól szórakozott-e. Amiről tudnod kell tudni fogsz, amit nem akar, úgysem mond el, de, ha basztatod, akkor legközelebb még azt se regéli el kivel volt aznap este. Szóval lazábbra kell venni a dolgot. Azon felül, hogy összeteszi a két kezét, hogy ilyen normális pasija van, még ő fog bosszankodni, hogy ugyan már, ennyire nem érdekel, hogy kivel, mivel, merre volt az éjszaka?! Összeszokott párok esetében meg teljesen felesleges ilyenekről beszélni. Már pár pillantásból megértitek egymást, és fel sem merül benned, hogy bármi furcsa is történt vele. Bár nincs az a nő (/férfi) akiért tűzbe tenném a kezem, az esetek többségében tényleg csak egy kis lazulós különbuliról lesz szó, amire mindenkinek szüksége van. Az, hogy ez nálatok milyen rendszerességgel van, megszokás kérdése. Tény, hogy ez csak akkor tud működni, ha nem minden másnap rázzátok egymástól 200 km-re. Meg néha azért az sem árt, ha együtt jelentek meg valahol… Csajok: Kanbuli. Felejtsétek el azt a képet, amikor a pasitok húszezrest dug egy félmeztelen csaj tangájába. Ez max. a filmekben szokás. Az esetek többségében mi az őskori haverokkal szeretünk egy lebuj kocsmában lerészegedni, kibeszélve a gyerekkori sérelmeket és a csajügyeket a focimeccs alatt. (Persze a pultoscsaj seggét megnézzük, de ez nem csak ilyenkor szokásunk..) Bármennyire is kiábrándító ez a sablonhelyzet, ez van. Hogy párkapcsolatunk ilyen jellegű dolgait miért a félrészeg Jocó haverunkkal beszéljük meg, ne kérdezzétek, az egy másik poszt lesz. Annyit előzetesben elárulhatok, hogy az alkohol igen nagy úr… Szóval, ahogy nektek is szükségetek van a barátnőkkel tartani néha egy csajos estét, nekünk is kell ez. Persze az nem normális, ha párotok minden este a presszóból éjfélkor esik be az ajtón egy fontos baráti beszélgetésre hivatkozva. Azért nem kell kiverni a hisztit, ha héba hóba leugrunk egy sörre a cimbikkel. Lehet, hogy számotokra egy füstös kocsma tele részeg emberekkel teljesen felesleges és abszurd jelenetnek tűnik, nekünk néha az koronázza meg a napot és jólesik a tudat, hogy igenis (és nem is a pián van a hangsúly) lemehetünk pár órára egy baráttal bárhova nélkületek úgy, hogy hazaérkezvén ne az összepakolt cuccainkkal fogadjatok. Ráadásul, ha egy szendvicset összedobtok érkezésünk percében egy széles mosoly kíséretében, igencsak hálásak tudunk lenni. Másnap tuti meg lesz szerelve a falról leszakadt sminktükör.. Bár ez csak egy kis plusz tanács volt a házias lányoknak, tényleg nagyon fontos az, hogy ne legyen veszekedés abból, ha párotok szeretne egy kicsit külön lenni. Ne legyetek féltékenyek, ez nem ellenetek szól. Találjátok fel magatokat, csináljatok egy forró fürdőt, menjetek el a barátnőkkel kávézni, nyomjatok egy aerobik bajnokságot az Xboxon, vagy csak simán használjátok ki, hogy nem vagyunk a nyakatokon és aludjatok egy jót. Ha pedig már „el lettünk engedve” nem kell hívogatni fél óránként, hogy ugyan már meddig tart meginni 2 sört, majd megyünk, ha vége az estének. Amennyiben pedig mégsem hatott a forró fürdő, a felesleges energiákat ne rajtunk vezessétek le hajnalban, legalábbis ne szóban… Az semmiképp sem tesz jót a másnapnak. Összegezve a leírtakat: Adjunk teret a másiknak, férjenek bele a külön bulik. Higgyétek el, hiába nem töltitek együtt azt az időt, az a pár este jót tesz a kapcsolatnak, megerősíti azt. Azonfelül, hogy ez a hosszú távú kapcsolathoz tényleg hozzátartozik, csak gondoljátok végig, nektek milyen jól tud esni, amikor párotok megértő és teljesen normálisnak veszi, amikor egy-egy délutánt/estét a barátaiddal töltesz. Sose éljetek vissza ezzel és mindig próbáljátok ( bármennyire is nehezetekre esik ) visszaadni ezt az odafigyelést, megértést kedveseteknek.

Barátság férfi és nő között

 

Barátság férfi és nő között…  Lehetséges, hogy kialakuljon belőle egy tartós párkapcsolat?  Egyáltalán érdemes megpróbálni?

A kedves levélíró már bizonyára tudja, milyen érzés feláldozni egy igaz barátságot a szerelem oltárán…

 

„Mielőtt tovább olvasnátok a történetet, kérlek titeket, hogy képzeljétek el, hogy milyen lenne életetek szerelme. Vagy hogy ennyire ne lépjünk át az álom világba, egyszerűen csak azt, hogy milyen típusú fiúk/lányok jönnek be. Biztosan láttatok már ilyen magas színvonalú műsorokat, ahol az utcán leszólított tiniket faggatják arról, hogy milyen az ideálja. Kb azok a válaszok szoktak jönni, hogy nézzen ki jól, legyen magas, esetleg egy-két konkrétum, hogy barna haj, kék szem, vagy valami. Ekkor persze mindig van egy-egy ember, aki bedobja a már-már elcsépelt mondatot....a külső nem minden. Oké...jönnek az olyan válaszok, hogy legyen okos, vicces, lehessen vele beszélgetni, legyen bolondos...stb stb. Oké, az én alapelvem, hogy a külső az első, ugyanis, az internettől, és egy két cseltől eltekintve, olyan fiúhoz/lányhoz eszedbe se jutna közeledni, akiben nem találsz semmi vonzót....nem feltétlen szépséget, csak valamit, ami megfog...és ha már eljutottunk oda, hogy kinézted, jön a belső.

Ez mind rendben...legyen 50-50% kompromisszumosan, fontos a külső, és a belső egyaránt. Na de ennyi elég?! Ugye mindenkinek meg van a véleménye azokról a lányokról, akik mint pozitív tulajdonság a pénzt, kocsit, lakást is felvetik....érdekkapcsolat, mi? Na és aki azt mondja, hogy legyen diplomás?! Bár egyre inkább, nyilván nem tizen-huszon éves körben, de már ez is elvárás. Ez sznobság?! Nos ezzel a kérdéssel talán be is vezettem az én esetemet.

 

Bár az előbb pont kizártam az adott korcsoportot, de ez velem jónéhány évvel ezeleőtt volt...egészen konkrétan, amikor 18-19 éves voltam.

Végzős gimis koromban volt egy nagyon jó barátom. Mindent megtudtunk beszélni, folyamatosan együtt lógtunk, gyakorlatilag kézenfogva császkáltunk, és muszáj volt mindig megölelnünk egymást. Nem, nem jártunk, de tény hogy ez azért kicsit több talán mint egy barátság. Így volt jó. A srác alattam járt. Nem kell azért kisfiúra gondolni....egyetlen hét van köztünk, csak ő évvesztes.

Szóval a lényeg a lényeg, minden szép és jó volt, teljesen egy hullámon voltunk mindig, míg nem egyszer csak leérettségiztem. Ez baj...így ugyanis nem találkozgattunk, mert előtte mindig a suliban találkoztunk, majd utána lófráltunk. Bár persze azért így is  összefutottunk néha, de ritkán. Nyár végére azt éreztem, hogy el fogom veszíteni, ha ez így megy tovább. Ő mindig is többet akart, bár eleinte nem mutatta, mivel akkor még más valakivel jártam. Mikor vége lett, kezdett nyitni felém. De én barátot láttam benne elsősorban, meg hát bár számadatilag nem zavart, hogy egyidős velem, míg előtte 3-7 évvel idősebb srácokkal randizgattam, de azért mégiscsak bennem volt hogy kicsit fiatalka hozzám. Végül, hogy ne veszítsem el, beadtam a derekam, és összejöttünk...bár sajnáltam volna, ha ezért oda egy barátság, de egy próbát talán megért.

Mindketten az egészségügy iránt érdeklődünk. Én érettségi után mentős suliba mentem. És ekkor jöttek a gondok. Hogy én már nem gimis vagyok, nekem már nem olyanok a hétköznapjaim mint neki. Ez most nem felvágás, vagy lenézés, csak egyszerűen a más közeg, és más problémák szakadékot emeltek közénk. Ugyanis amikor ő beszámolt, hogy a matektanár csak négyest adott neki, vagy hogy a másiknak intőt adtak, vagy tudom is én, nem igazán hatottak meg. Pedig neki fontos problémák vagy történések voltak ezek aznap. Én valahogy ezt egyszerűen már nem tudtam olyan komolyan venni, mint ő, miközben én aznap 10 különböző címen voltam, és sebet láttam el, injekciót adtam, újra élesztettem, és sajnos takartam is. Egyszerűen a hétköznapi problémáink súlya teljesen más volt, és emiatt gyakorlatilag már nem tudtunk miről beszélgetni, mert persze ahogy engem nem hozott lázba az ő házifeladat problémája, úgy az én történeteim is később valószínűleg csak felvágásnak hatottak neki, hiába volt nekem fontos, úgy érezhette, hogy én csak azért mesélem ezeket, hogy mutassam, hogy én már előrébb tartok, és jobb vagyok mint ő. Más társadalmi csoportba kerültünk ezáltal, hogy én gyakorlatilag mint egy dolgozó felnőtt, kezdtem élni, bár ez csak gyakorlat volt, és fizetés nem járt, ő meg csak gimis...Talán az értékrendem is változott ezáltal, ami miatt más színben láttam már az ő életét.

Szakítottunk. Leérettségizett. Eltelt a nyár. És gondoltam mi lenne ha megpróbálnánk újra. Persze volt más baj is a kapcsolatban, de közben rájöttem, hogy az ellen lehet tenni, én változtatnék a kapcsolat érdekében, miért ne lehetne jó... Elvesztettem a barátom, és a legjobb barátom is egyben...hiányzott....

Menetközben őt már felvették az orvosira. Bár szakmai tudásban előrébb jártam még mint ő, de mint hierarchia....vagy nem is tudom mi a megfelelő kifejezés rá, ő megelőzött.

A gólyatáborban az egyik főgólyával, aki ugye már felsőbb éves volt, összejött. Én már nem kellettem neki. Azóta is mikor beszéltünk, beszámolt róla, hogy éppen melyik fölötte járó csajszival van, és hogy persze ösztöndíjjas lett, és tdk-zik, és versenyekre jár....stb stb....az egész beszélgetés már az ő dicsekvéséről szólt.

Persze eszembe jutott, hogy egy évvel ezelőtt neki is ilyen lehetett, de én nem dicsekedtem, főleg nem a suliban szerzett jegyeimmel, hanem az "érdekesebb" eseteket meséltem el, felvágás nélkül, ami ha minden igaz, érdekelte is, mivel orvos akar lenni. Szóval azért szerintem nem ugyan az.

Hát nagyjából ez  történt velünk, persze azóta nem tartjuk a kapcsolatot egymással, de azért érdekelne, hogy nektek mi a véleményetek erről...”

Távkapcsolat

Távkapcsolat, ugye mikor hosszabb-rövidebb időre távol vagyunk kedvesünktől. Sokan idegenkednek egy ilyen helyzettől, pedig nem biztos, hogy olyan rossz hatással van a kapcsolatra.

 

Szerintem, mikor az ember alapból egy ilyen kapcsolatba bonyolódik, az elején lazán kell venni a dolgokat. Nem arra gondolok, hogy összevissza csajozni/pasizni kell, egyszerűen nem kell túl komolyan venni az újdonsült párunkat. Mivel a bizalom ilyen hamar nem tud kialakulni, éppen ezért nem is vagyunk biztosak abban, hogy nem tart-e esetleg több vasat a tűzben. Egyébként is, az ilyen helyzetekben a partnerre akaszkodás sokkal könnyebben rányomja bélyegét a párkapcsolatra. Az elején csak szép könnyedén, aztán, ha minden jól működik, lehet belebonyolódni kicsit a dolgokba, megbeszélni ki mit tervez a kapcsolattal, ki mit vár a másiktól. Mondhatnám, hogy ennél a résznél már fontos a bizalom, de ha kicsit is tapasztalt, rutinos a partner, nem fog bízni benned. Főleg, ha már csalódott előfordul, hogy alapból bizalmatlan az ellenkező nem felé. Hát igen, mennyivel egyszerűbb azt mondani, hogy úgyis megcsal. Ez az elkeseredett, gyenge emberekre jellemző. Valószínű az ilyen ember nem lesz teljesen őszinte sem, minden apróságot meg főleg nem fog az orrodra kötni. Nincs ezzel semmi gond abban az esetben, ha nehezebben nyílik meg, ebből adódhat, hogy sokat tapasztalt fickó/nő, ami nem hátrány. Viszont hosszútávon bizalom nélkül az egész nem ér semmit. Csak egy ócska kis színjáték lesz, ami néha meg van fűszerezve egy kis szexszel.

 

Kapcsolattartás

Manapság már azért sokkal több lehetőségünk van kommunikálni párunkkal, mint régebben. Viszont én mégis azt mondom, hogy a telefonos megoldás a nyerő. A chat programokkal ez megoldható teljesen ingyen. Viszont tapasztalataim szerint a szimpla chatelés semmiképp nincs pozitív hatással a párkapcsolatra. Mondhatnám, az MSN megöli a kapcsolatot. Miért? Egyszerűen nem lehet normálisan kifejezni az érzéseinket, nem jön át a másiknak. Hiába találtak ki 500féle smilet, szar az egész. Egy mondatot 20 féle képpen lehet értelmezni, a beszélgető partner pedig úgy fogja értelmezni, amilyen hangulatban éppen van. Pontosan az ilyen félreértések a kiindulópontjai a vitáknak, veszekedéseknek. A veszekedés pedig a távkapcsolat kaszása. Hangunkkal sokkal inkább ki tudjuk fejezni mit érzünk, nem beszélve arról, hogy kedvesünknek is könnyebb megérteni minket. Meg egyébként is, a telefonálás sokkal személyesebb, mint ócska smilekat meg karaktereket pötyögni. Mivel párunkkal közvetlenül nem érintkezünk ez az egyetlen dolog, amivel tartjuk vele a kapcsolatot. Nagyon oda kell figyelni mit, és hogyan adunk tudtára. A veszekedések ebben az esetben nem fognak békülő szexszel végződni… Szóval maradjunk inkább a webkamera-mikrofon összeállításnál.

Hozzátenném még azt is, hogy hosszabb idő elteltével testünk már szinte ordít kedvesünknek egy kiadós szeretkezésért, amit kicsit csillapíthatunk egy laza esti kis virtuális huncutkodással.

 

Szabadság

Hülye lenne az ember azon sírni, hogy miért nincs együtt párjával. Úgysem tud ellene tenni semmit. Használja ki, hogy egyedül van. Csinálja azt, amit szeret. Persze ez csak akkor működik felhőtlenül, ha biztosan tudjuk, hogy viszont szeret minket a partner. Ezt pedig csak akkor tudhatjuk biztosan, ha megbízunk benne. Ilyenkor tudjuk élvezni a külön töltött napokat is, nem kell azon filózni, hogy: „Vajon mit csinálhat most? Biztos szeret? Nem csal meg?” Ezek a gondolatok nagyon gyilkosak tudnak lenni.

Egyébként meg mennyivel jobb az, ha nem vagyunk minden nap együtt párunkkal? Attól függetlenül, hogy erősödik bennünk hiányérzet több féle irányban is, azért van előnye a dolognak. Biztos, hogy nem alakul ki a kapcsolatban megszokás. A szexben meg főleg nem. Nem lógnak a felek egymás nyakán. Valószínű kevesebb lesz a veszekedés is. Nem mellékesen ez a kapcsolat kellemetlen kis próbája is lehet, ami fényt deríthet arra, mennyire nagy is a szerelem.  Lehetne még sorolni sokáig, de talán a legfontosabb, hogy megtanuljuk értékelni a dolgokat, jó esetben elég hamar ráébredünk, hogy mennyire imádjuk párunkat és mennyire fontos nekünk.

 

Az a lényeg, ha jól csináljuk amit kell, okosan használjuk ki azt az időt amit külön töltünk, akkor valóban egy magasabb szintre léphet a párkapcsolatunk.

Férfiak rémálma: Házasság

Egy hosszútávú párkapcsolatban előbb utóbb eljön az ideje, hogy valamelyik fél (általában a nők) agyában felröppen a gondolat, mi lenne, ha kicsit szorosabbá válna a kettőjük közötti kötelék. A nők sok esetben kikötnek maguknak egy életkort, hogy x éves korukban fognak megházasodni, majd pár év múlva szülni. Legtöbbször tehát ez egy betervezett dolog. A férfiaknál valami tök másképp zajlik ez. Az összecuccolás, eljegyzés, házasság, pont az, amit marhára nem várnak, sőt, imádkoznak minél később kerüljön ezekre sor. Miért vagyunk ennyire a házasság ellen?

 

Mitől félünk?

Sokak szerint a pasik egyszerűen félnek magukat elkötelezni. Ebben van is igazság, hiszen nekünk az esküvő, mást is jelent, mint a kapcsolat szorosabbá tételét. Bárki bármit is mond, minden férfiban valahol ott van az a tipikus vadász ösztön. Még ha nem is csajozik az illető, még ha ő is a leghűségesebb ember a világon, akkor is benne van ez az érzés, és bizony némelyeknek ez jelenti a férfiasságot valamilyen szinten. Az „igen” szó kimondása a templomban, tulajdonképpen olyan elképesztő érzés nekünk, mint amikor Stohl Buci összecsapja a kezeit és lezárja a szavazást. Véget ér valami, valami fontos. Egy korszak a férfiember életében, ami a fiatalságot, szabadságot, és mint írtam előfordul, hogy a magát férfiasságot jelképezi. Sokan úgy gondolják, hogy miután kimondtuk a bűvös szót, egy ideig minden jól működik, aztán később jön a gyerek, onnantól meg már csak pénzt keresni, meg gyereket nevelni leszünk jók. Férfi helyett már apává válunk.

Másik dolog ami megtorpanásra késztethet bennünket, azok a saját magunk által feltett tipikus kérdések. „Vajon, tényleg ez az a nő, akit igazából feleségünknek akarunk? Biztos ő az, akitől gyereket szeretnénk, akivel le akarjuk élni az egész életünket? Nem vagyok még ehhez túl fiatal?” Ezekre a kérdésekre igazából a választ legtöbbször csak az idő múlásával kapjuk meg. Viszont marha okos cselt fejlesztettünk ki. Mivel ugye a puding próbája az evés, hát mi sem egyszerűbb ennél, esküvő előtt költözzünk össze a párunkkal pár évre, aztán majd kiderül, hogy bírjuk együtt. Persze, ha ez még nem adna elegendő választ, csesztetjük időnként a párunkat, vajon mire, hogy reagál. Kérdés, hogy mennyire eredményes.

Következő visszatartó tényező lehet, ami egyébként megint a férfi logika eredménye, a gondolat, hogy esküvő után nem lehetünk több nővel. Ne tessék félreérteni, nem azt jelenti, hogy, mikor van barátnőnk szeretnénk mással lefeküdni, nem. A tudat, az érzés maga, hogy ezután, már soha többet nem lesz lehetőségünk kipróbálni milyen másokkal. Nem mintha akarnánk, de ha akarnánk se lehetne. Ez valami nagy tökönszúrást jelent a többségnek. Persze, olyan is van, akit rohadtul nem érdekel az egész, nem görcsöl ilyenen. Aláír egy papírt, kimondja az igen-t, aztán ugyanúgy félrelép, mint előtte.

Természetesen az anyagi háttér megteremtését is kellően fontosnak tartjuk, még a házasság előtt, de ezt nem emelném ki külön, mint ami csak a férfiakra jellemző.

 

Mikor van itt az idő?

Egyszer talán mindenkinél eljön a pillanat, mikor elhatározza magát. Életkorban ez elég változó. Van, hogy 18évesen, de az is előfordul, hogy 40 éves korban érzik úgy, hogy itt az idő. Szerintem a 30 körüli kor teljesen ideális. Ez persze nem csak korfüggő, nyilván fontosabb tényezők is vannak. Leglényegesebb az, hogy mit is érzünk párunk iránt. Mennyire működik jól a kapcsolat, mennyire tudunk kedvesünkkel jól együtt élni. Mennyi időt töltöttünk el együtt? Milyen az anyagi helyzetünk, iskolába járunk-e, vagy már dolgozunk? Képesek vagyunk-e önállóan eltartani magunkat? Szóval tényleg sok mindent számításba kell vennünk. Nem úgy van, mint régen, hogy: „Tizenhat lett a Maris, fiam mosmán el kő venned.” Nem muszáj a gyerekeinket segélyből felnevelni, van lehetőségünk dönteni.

Én azt mondom, ha már tényleg átgondoltuk a dolgokat, sőt, már a gyűrű vásárlásán is túl vagyunk, ne kapkodjuk el a lánykérést. Ez akkora dolog az életünkben, adjuk meg a módját. Ne a buszmegállóba, vagy Maunikába térdeljünk már le pár szál gazzal. Nem kell valami horribilis összeget költeni egy szép csokorra, meg egy igazán romantikus helyszín kiválasztására. Mindenki ismeri a saját párját, legalább ilyenkor tegyünk ki magunkért és okozzunk felejthetetlen pillanatot neki. Én azt mondom, ha lúd, legyen kövér. Persze csak amennyi belefér a keretbe, azért egy nő sem akarná, hogy a lánykérés miatt kölcsönt vegyünk fel valami gyémántköves gyűrűre, az elég rossz kezdés lenne a közös élethez.

Papucsok és házisárkányok

Ne kifejezetten csak házasságokra gondoljunk mikor ezeket a fogalmakat említjük, szerintem nem kell ahhoz oltár elé állni, hogy egy férfi pipogya legyen a házsártos barátnője mellett. A „Vigyél körmöshöz, vigyél fodrászhoz, adjál pénzt szolira!” kategória is simán ide tartozik.

 

Véleményem szerint ahhoz, hogy egy férfi papuccsá váljon, kell egy házisárkány partner is. Ez a női parancsnok osztogatja az utasításokat a kiskatona pasinak, aki természetesen minden kérdés nélkül teljesíti azokat. A párkapcsolatban teljes mértékben a nő személyisége teljesedik ki, minden az ő elképzelése szerint történik. Sokkal egyszerűbben be tudja osztani idejét, mivel van egy hülye, aki megcsinál helyette mindent. Miért ne élvezné ki a helyzetet, ha van egy bábja, amit úgy mozgat, ahogy akar? Nekem is van olyan ismerősöm, aki ilyen kapcsolatban él. A férj 3műszakban melózik, mint egy állat, a feleségnek persze valami lájtos állása van. A pasas jár bevásárolni, oviba gyerekért, ő főz, mos, takarít. Előfordul, hogy hétvégén elhívják a régi haverok sörözni, de mit tud csinálni, az asszony nem engedi el. Azért uraim, kicsit nem túlzás ez?

 

Miért jó ez a papucsnak és miért a sárkánynak?

A sárkánynak ugye alapvetően azért jó, mert van egy balek férje aki eltartja, ráadásul lesi minden kívánságát. Ki ne élvezné? Bele se merek gondolni, hogy a hálószobában milyen harci parancsok vannak… „Lefetyel! Gyerünk-gyerünk, lök-húz, lök-húz! Pihenj!” Hát igen, nehéz a papucs élete… Egyébként simán el tudom azt is képzelni, hogy sok nő tart magának otthon egy ilyen férjet, jómunkásembernek, mellette meg valami fiatal, milf fanatikus suhanccal kufircolgat. Így bizony ki lehet bírni. Na, de miért jó ez a pipogya pasinak?

Valamilyen szinten biztonságban érzi magát, hogy van valaki mellette, nincs egyedül. Lehetséges, hogy képtelen lenne önálló életet élni, egy asszony segítsége nélkül. Ezen kívül semmi pozitívuma nincs szerencsétlennek, sőt ahogy a sárkány személyisége egyre inkább válik uralkodóvá, a pasié egyre inkább közönyössé. Ez egyre nagyobb feszültséghez, szorongáshoz is vezethet, ami valószínűleg egyszer utat tör magának. Tegye össze a kezeit az asszony, hogy a férje ne egy agresszív állat alakját vegye fel. Egy szimpla megcsalálsnak ezek után még örülhet is.

 

A fiatalabb korosztály már egész kis gesztus, vagy cselekvés után papucsnak ítél meg valakit. Általában azok a szinglik dobálják sűrűn az ilyen megjegyzéseket, akiknek lövésük sincs, hogy milyen egy komoly kapcsolat. Mikor a férfi egy kicsit is alkalmazkodik kedveséhez, az már balfasznak számít. Neveltetés kérdése, vagy még mindig a társadalmi elvárások? Miért ne szerethetne főzni, vasalni, bevásárolni, kertészkedni, egy férfi? Szerintem abszolút nem itt dől el a balekség kérdése. Egy férfi inkább férfi, ha 3 nője van, mint mikor képes elvégezni bármilyen házimunkát? Persze mindenki saját maga döntse el mit is gondol papucs dolognak. Véleményem szerint egy kapcsolatban az ideális az, mikor a dolgokat a felek közösen beszélik meg, közösen döntenek. Mégis, ha választani kell, a férfi legyen a dominánsabb, és ha bármi gond van, ő legyen az utolsó aki összeroppan.