Egy hosszútávú párkapcsolatban előbb utóbb eljön az ideje, hogy valamelyik fél (általában a nők) agyában felröppen a gondolat, mi lenne, ha kicsit szorosabbá válna a kettőjük közötti kötelék. A nők sok esetben kikötnek maguknak egy életkort, hogy x éves korukban fognak megházasodni, majd pár év múlva szülni. Legtöbbször tehát ez egy betervezett dolog. A férfiaknál valami tök másképp zajlik ez. Az összecuccolás, eljegyzés, házasság, pont az, amit marhára nem várnak, sőt, imádkoznak minél később kerüljön ezekre sor. Miért vagyunk ennyire a házasság ellen?
Mitől félünk?
Sokak szerint a pasik egyszerűen félnek magukat elkötelezni. Ebben van is igazság, hiszen nekünk az esküvő, mást is jelent, mint a kapcsolat szorosabbá tételét. Bárki bármit is mond, minden férfiban valahol ott van az a tipikus vadász ösztön. Még ha nem is csajozik az illető, még ha ő is a leghűségesebb ember a világon, akkor is benne van ez az érzés, és bizony némelyeknek ez jelenti a férfiasságot valamilyen szinten. Az „igen” szó kimondása a templomban, tulajdonképpen olyan elképesztő érzés nekünk, mint amikor Stohl Buci összecsapja a kezeit és lezárja a szavazást. Véget ér valami, valami fontos. Egy korszak a férfiember életében, ami a fiatalságot, szabadságot, és mint írtam előfordul, hogy a magát férfiasságot jelképezi. Sokan úgy gondolják, hogy miután kimondtuk a bűvös szót, egy ideig minden jól működik, aztán később jön a gyerek, onnantól meg már csak pénzt keresni, meg gyereket nevelni leszünk jók. Férfi helyett már apává válunk.
Másik dolog ami megtorpanásra késztethet bennünket, azok a saját magunk által feltett tipikus kérdések. „Vajon, tényleg ez az a nő, akit igazából feleségünknek akarunk? Biztos ő az, akitől gyereket szeretnénk, akivel le akarjuk élni az egész életünket? Nem vagyok még ehhez túl fiatal?” Ezekre a kérdésekre igazából a választ legtöbbször csak az idő múlásával kapjuk meg. Viszont marha okos cselt fejlesztettünk ki. Mivel ugye a puding próbája az evés, hát mi sem egyszerűbb ennél, esküvő előtt költözzünk össze a párunkkal pár évre, aztán majd kiderül, hogy bírjuk együtt. Persze, ha ez még nem adna elegendő választ, csesztetjük időnként a párunkat, vajon mire, hogy reagál. Kérdés, hogy mennyire eredményes.
Következő visszatartó tényező lehet, ami egyébként megint a férfi logika eredménye, a gondolat, hogy esküvő után nem lehetünk több nővel. Ne tessék félreérteni, nem azt jelenti, hogy, mikor van barátnőnk szeretnénk mással lefeküdni, nem. A tudat, az érzés maga, hogy ezután, már soha többet nem lesz lehetőségünk kipróbálni milyen másokkal. Nem mintha akarnánk, de ha akarnánk se lehetne. Ez valami nagy tökönszúrást jelent a többségnek. Persze, olyan is van, akit rohadtul nem érdekel az egész, nem görcsöl ilyenen. Aláír egy papírt, kimondja az igen-t, aztán ugyanúgy félrelép, mint előtte.
Természetesen az anyagi háttér megteremtését is kellően fontosnak tartjuk, még a házasság előtt, de ezt nem emelném ki külön, mint ami csak a férfiakra jellemző.
Mikor van itt az idő?
Egyszer talán mindenkinél eljön a pillanat, mikor elhatározza magát. Életkorban ez elég változó. Van, hogy 18évesen, de az is előfordul, hogy 40 éves korban érzik úgy, hogy itt az idő. Szerintem a 30 körüli kor teljesen ideális. Ez persze nem csak korfüggő, nyilván fontosabb tényezők is vannak. Leglényegesebb az, hogy mit is érzünk párunk iránt. Mennyire működik jól a kapcsolat, mennyire tudunk kedvesünkkel jól együtt élni. Mennyi időt töltöttünk el együtt? Milyen az anyagi helyzetünk, iskolába járunk-e, vagy már dolgozunk? Képesek vagyunk-e önállóan eltartani magunkat? Szóval tényleg sok mindent számításba kell vennünk. Nem úgy van, mint régen, hogy: „Tizenhat lett a Maris, fiam mosmán el kő venned.” Nem muszáj a gyerekeinket segélyből felnevelni, van lehetőségünk dönteni.
Én azt mondom, ha már tényleg átgondoltuk a dolgokat, sőt, már a gyűrű vásárlásán is túl vagyunk, ne kapkodjuk el a lánykérést. Ez akkora dolog az életünkben, adjuk meg a módját. Ne a buszmegállóba, vagy Maunikába térdeljünk már le pár szál gazzal. Nem kell valami horribilis összeget költeni egy szép csokorra, meg egy igazán romantikus helyszín kiválasztására. Mindenki ismeri a saját párját, legalább ilyenkor tegyünk ki magunkért és okozzunk felejthetetlen pillanatot neki. Én azt mondom, ha lúd, legyen kövér. Persze csak amennyi belefér a keretbe, azért egy nő sem akarná, hogy a lánykérés miatt kölcsönt vegyünk fel valami gyémántköves gyűrűre, az elég rossz kezdés lenne a közös élethez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése