Én alapvetően vallom a szeretlek - nem szeretlek elvet, ebből adódóan mindig egyszerűen, logikusan próbálom végiggondolni a dolgokat. Szóval a helyzet adott, párkapcsolatban élünk már jó ideje, és feltűnik a színen egy harmadik szereplő. Innentől már több tényezőt is figyelembe kell vennünk. Tegyük fel, ha egy srác hajt a barátnőnkre. Ez még igazából nem jelent többet annál, hogy igen is nagyon jól néz ki a barátnőnk. Természetes dolog, hogy másoknak is tetszik. Okolni itt értelemszerűen senkit nem lehet. Viszont, ha tisztában van vele, hogy van barátja, még is próbálkozik, és keresi a kiskaput, akkor már kicsit más a helyzet. Kapásból mondhatnám, hogy nem kell az ilyennel foglalkozni, úgy is a nő dönti el kivel akar lenni, de ezt így nem mondhatom. Rohadtul idegesítő az a tudat, hogy van egy csávó, aki nagyívben szarik arra, hogy én azzal a nővel együtt vagyok már x hónapja/éve, és szinte levegőnek nézve engem, odapkolja magát a barátnőmnek. Ember legyen a talpán, aki ilyen helyzetben nyugodt tud lenni. Itt most nem is kifejezetten a féltékenységről van szó, hanem egyszerűen úgy tarkón csap ez az érzés, hogy: Valaki az én páromat nézte ki magának. Persze az még rá tesz egy lapáttal, ha az embernek nincs önbizalma, tehát nem biztos magában. Akkor alapból is féltékeny, ilyenkor meg aztán teljesen kétségbeesetten kezd filozofálni, hogy mi van, ha…
Lépjünk tovább. A srác próbálkozása milyen reakciót vált ki párunkból. Alapvetően 3 lehetőség van; Elküldi a búsba, valamilyen szinten partner lesz a flörtben, vagy teljesen megadja magát. Az első és az utolsó opció elég egyértelmű, és talán az is, hogy utána mi következik. Nézzük azt, amikor a középutat választja, tehát mondhatjuk kicsit benne van a dologban, de igazán mégsem. Elbeszélgetnek, esetleg meghívja egy italra a srác stb. szóval elvannak, de semmi egyéb nem történik. Kinek mi számít megcsalásnak, ez már valamilyen szinten talán az. Mindenestre tény, hogy szarul tud esni, ha párunk egy vadidegennel italozik, dumálgat, (főleg, ha tudom, hogy a srác hajt rá,) de ez még nem egy olyan dolog, ami miatt szakítanánk vele. Tehát innentől kezdőik igazából a dolog érdekes része… Mit tegyünk ilyen esetben? Taktikázzunk? Keményen csapjunk az asztalra? Hagyjuk rá? Üssük ki a srácot? Nehéz ilyenkor józanul gondolkozni, mert elég sok minden gátolja azt. Az első mindjárt az, amit az elején írtam. Idegesség, féltékenység, felháborodottság. Aztán erre jön még rá a harag, düh, szomorúság, hogy igen is az én barátnőm mondhatni flörtölt azzal a csávóval. (Attól függetlenül, hogy nem is biztos, hogy ő is flörtnek érezte, szimplán csak egy kis beszélgetés volt.) Szerintem ilyenkor az a legjobb, ha mindenekelőtt valamin levezetjük a pillanatnyi feszültséget. Sport, gyúrás, fal, ajtó, bármi jobb annál, mint hogy leordítsuk párunk haját. Aztán, ha kicsit lehiggadtunk szépen le kell ülni, és megbeszélni nyugodtan, őszintén, hogy mi is történt. Innét is kétfelé ágazik a dolog. Barátnőnk vagy őszintén elmondja, vagy nem. Ez nem feltétlen jelenti azt, hogy ő ilyen hazudós fajta, több mindentől is függ. Tegyük fel, azt mondja, hogy: „Nem történt semmi, csak beszélgettünk. Vagy már ez is baj? Szerintem ebben nincs semmi rossz.” Valóban nem lehet ellenvetésünk, de én azért próbálnám neki megmagyarázni, hogy nekem igen is szarul esik, ha egy olyan sráccal beszélget, akinek minden vágy az, hogy jól megdughassa. Ennyi. Valószínűleg fordított esetben, neki is ugyanolyan rosszul esne. Egyébként válaszából egyértelműen látszik, hogy egy kis szabadságra, levegőre van szüksége. Úgy érzi, hogy teljesen körécsavarodtunk, mint egy kígyó, aki, ha közelebb lép hozzá valaki, akkor rögtön odamar. Én ebben a helyzetben nem tartanám jó ötletnek a túlzott felháborodást, kiabálást, veszekedést. Pozitívabb, ha kicsit magunkba nézünk és elgondolkozunk azon, hogy valóban adtunk-e okot arra, hogy flörtöljön. Ehhez már az is elég, ha túlzottan beszabályozva érzi magát, rögtön úgy érzi, hogy valami tilos, mégpedig mi nem engedjük, akkor az első dolog, hogy megmutatja magának / nekünk, igen is ő szabad ember, és nincs olyan, hogy tilos. Meg egyébként is, ha ráülünk a nyakára, akkor inkább azon kéne csodálkozni, hogy beszélgetésen kívül nem történt semmi. Szóval ilyenkor a legjobb őszintén beismerni neki, hogy - bár szarul esett, amit történt – tisztában vagyunk azzal, hogy túlzottan ránőttünk a fejére, és megpróbálunk ezen változtatni, mert ez tényleg egy szar dolog. Ezt mindenképpen pozitív reakciót fog kiváltani, és esetleg ő is beismeri, hogy baromság volt dumálgatni, iszogatni azzal a sráccal. Hangsúlyoznám, abban az esetben történt flört, illetve bármilyen említésre méltó dolog, ha a nő tisztában van azzal, hogy a srác hajt rá.
Következő, mikor egyáltalán nem beszél nekünk a történtekről. Lehet, hogy ugyanaz a jelentősége, oka, mint amit az előbb leírtam, csak épp magának akart bizonyítani és abszolút nem gondolta komolyan a dolgot, főleg nem említésre méltónak. Ebben az esetben semmi probléma, (Mindenestre azért ráférne a kapcsolatra egy kiadós beszélgetés…) Esetleg, ha kiderül, és teljesen rosszul fogjuk értelmezni, akkor előfordulhat egy kellemetlen veszekedés. Az is egy lehetőség, ha nyíltan elmondja nekünk, hogy ez meg ez történt és ezért, meg ezért. Na, ilyenkor fel van adva a lecke rendesen. Teljesen pozitív, hogy ilyen őszinte volt, a megoldás már csak rajtunk múlik. Lépjünk túl ezen a helyzeten és nézzük, mi történik akkor, ha a sráccal való találkozások megismétlődnek. Ezen a ponton már egyértelművé válik, hogy tisztában van azzal, hogy a srác mit is akar tőle, valószínű mérlegelt is. Az a duma, hogy „csak beszélgetünk”, vagy „csak megittunk ma is egy kávét” az teljesen fölösleges próbálkozás. Mindenek előtt jó tisztában lenni azzal, hogy a barátnő ezt csak azért csinálja, mert féltékennyé akar tenni, elhanyagolva érzi magát stb., de téged szeret valójában és csak azt várja, hogy végre vedd észre magad, vagy valóban kacsingat a csávó felé. Az elsőnek felvetett okot egy kiadós beszélgetés megoldhatja. Ha tényleg kacsingat a csávó felé, akkor a lehetőségek megint csak adottak. Bedurcázol, megmacsolod magad, vagy szimplán csak józanul gondolkozol és kész tények elé állítod, hogy te márpedig nem fogsz versengeni senkivel, döntse el ő mit akar, szeret-e még, akarja folytatni veled, vagy vége és lelép a sráccal. A másik dolog, meg, hogy harcolsz érte, megteszel mindent, hogy újra csak te legyél a képben. Én azt gondolom ilyenkor simán belefér az, hogy az ember nem engedi csak úgy el párját. Főleg, ha szerelmes, akkor ragaszkodik hozzá és el fog követni mindent, hogy ne legyen szakítás a vége. Viszont ezt nem érdemes sokáig csinálni, mert akkor, csak azt érjük el vele, hogy megmutatjuk neki, mi már egy becserkészett férfi vagyunk, akit megkapott, bármit is csinál, mi odaleszünk érte, várjuk vissza. Sokkal izgalmasabb lesz neki az új, a kaland, a nem megszokott. Ezzel a viselkedéssel hosszútávon csak belökjük a srác karjaiba. Lehetséges, hogy egy idő után rájön, hogy rossz választás volt, és vissza akar jönni hozzánk, de akkor meg már késő. Én jobbnak látom ilyenkor azt, (ha nem is rögtön, de kis idő után) hogy kész tények elé állítsuk, döntse el mit akar, a lényeg, hogy tudja, mi nem állunk a boldogsága útjába. Egyébként, meg, ha tényleg, ha igazán szerelmes, akkor semmi kétség, velünk marad, ha meg nem, akkor akár meg is szakadhatunk, úgy is tovább lép…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése