Külön buli párkapcsolatban

Időhiány, ihlettelenség, plusz egy csipetnyi félelem a folyamatos posztolás be nem tartásától / a még kb. 10 felesleges kifogás mellett/ sarkallt arra, hogy egy ideig hagyjak fel az írással. Most újra itt vagyok. Nem ígérek rendszeres tartalmat, ahogy eddig sem tettem, ha van mondandóm úgyis Ti lesztek az elsők, akik megtudják. Az első posztot 2009 karácsony táján írtam. Nem semmi, 2 év… Az érdekes az egészben, hogy majdnem minden nap felnézek az oldalra, beleolvasok egy-egy „cikkbe” (?) és valahogy egészen más véleményem van a dolgokról… Lehet, hogy egy csajokrolblog 2.0 is beért már ugyanezekkel a témákkal… Amit fontos még megemlíteni, hogy nagyon jól esik, hogy több, mint egy év után is olvasgatjátok a posztokat. Arról nem is beszélve, hogy a „keménymag” ( Sün, Caddy, Necc, Enchantée, zuffo, Díva) még mindig aktív. Igazából Ti vagytok az ihlet nekem.. Szóval 2 év után vissza a gyökerekhez. KÜLÖN BULI PÁRKAPCSOLATBAN A buli kell, a buli jó. Nincs olyan, hogy kiöregedtél, szórakozásra mindig szükség van. Persze a buli, mint olyan elég tág fogalom, nem kell feltétlenül a másnap délig tartó afterre gondolni. Ettől függetlenül nincs az a kor, amikor úgy kellene érezned, hogy öreg vagy csengő füllel, egy szétizzadt ruhás hajnali hazaérkezéshez… Szóval akár van párod, akár nincs, a szórakozásra szükséged van. A forma most nem lényeges, sokkal fontosabb, hogy ezt hogy kommunikáljátok le egymás között. Bár ezt soha nem szerettétek, kénytelen leszek általánosítani… Srácok: Hiába mondja, hogy neki nincs kedve nélküled, ő nem olyan, nélküled nem érzi jól magát, ez hülyeség. Vagy nagyon az elején vagytok még, vagy nem, és ha így folytatod, akkor tuti nem is fogtok együtt megöregedni. Ahogy minden egészséges embernek, neki is szüksége van a lazításra. Nem, egy forró fürdő, egy jó szex, egy tea, vagy egy rejtvényfejtés az X-faktor alatt nem ugyanez. Kell az, hogy lelépjen a barátnőkkel, barátokkal és kurva jól érezze magát nélküled egy pubban, diszkóban, kocsmában, téren, vagy akárhol, ahol szeret, illetve szeretett lenni, még mielőtt összejöttetek. A lényeg a NÉLKÜLED. Erre nem azért van szükség /bármennyire is hihetetlen/, hogy jól bepasizzon, vagy flörtölgessen… Egyszerűen ez a párkapcsolat része. Azt is csinálhatod, hogy nem engeded, vagy Te se mész el a haverokkal, hogy ne tudjon mivel visszavágni, de nem lesz jó vége bármennyire is oda van érted a leányzó. Mennyivel jobb az, ha szeretné, de nem teszi/teheti? Engedni kell, hadd menjen. Te is menj! Jól fog esni mindkettőtöknek. Nem kell arra gondolni, hogy mi lesz, ha valaki odamegy hozzá és leszólítja, vagy fel akarja szedni. Hidd el, ha nem akar, nem fog vele táncolni… Másnap meg eszedbe ne jusson ezer kérdéssel megbombázni a pasikról, meg, hogy mire hívta meg a kidobó srác. Ha meg annyira furdal a kíváncsiság kérdezd meg milyen volt az estéje, jól szórakozott-e. Amiről tudnod kell tudni fogsz, amit nem akar, úgysem mond el, de, ha basztatod, akkor legközelebb még azt se regéli el kivel volt aznap este. Szóval lazábbra kell venni a dolgot. Azon felül, hogy összeteszi a két kezét, hogy ilyen normális pasija van, még ő fog bosszankodni, hogy ugyan már, ennyire nem érdekel, hogy kivel, mivel, merre volt az éjszaka?! Összeszokott párok esetében meg teljesen felesleges ilyenekről beszélni. Már pár pillantásból megértitek egymást, és fel sem merül benned, hogy bármi furcsa is történt vele. Bár nincs az a nő (/férfi) akiért tűzbe tenném a kezem, az esetek többségében tényleg csak egy kis lazulós különbuliról lesz szó, amire mindenkinek szüksége van. Az, hogy ez nálatok milyen rendszerességgel van, megszokás kérdése. Tény, hogy ez csak akkor tud működni, ha nem minden másnap rázzátok egymástól 200 km-re. Meg néha azért az sem árt, ha együtt jelentek meg valahol… Csajok: Kanbuli. Felejtsétek el azt a képet, amikor a pasitok húszezrest dug egy félmeztelen csaj tangájába. Ez max. a filmekben szokás. Az esetek többségében mi az őskori haverokkal szeretünk egy lebuj kocsmában lerészegedni, kibeszélve a gyerekkori sérelmeket és a csajügyeket a focimeccs alatt. (Persze a pultoscsaj seggét megnézzük, de ez nem csak ilyenkor szokásunk..) Bármennyire is kiábrándító ez a sablonhelyzet, ez van. Hogy párkapcsolatunk ilyen jellegű dolgait miért a félrészeg Jocó haverunkkal beszéljük meg, ne kérdezzétek, az egy másik poszt lesz. Annyit előzetesben elárulhatok, hogy az alkohol igen nagy úr… Szóval, ahogy nektek is szükségetek van a barátnőkkel tartani néha egy csajos estét, nekünk is kell ez. Persze az nem normális, ha párotok minden este a presszóból éjfélkor esik be az ajtón egy fontos baráti beszélgetésre hivatkozva. Azért nem kell kiverni a hisztit, ha héba hóba leugrunk egy sörre a cimbikkel. Lehet, hogy számotokra egy füstös kocsma tele részeg emberekkel teljesen felesleges és abszurd jelenetnek tűnik, nekünk néha az koronázza meg a napot és jólesik a tudat, hogy igenis (és nem is a pián van a hangsúly) lemehetünk pár órára egy baráttal bárhova nélkületek úgy, hogy hazaérkezvén ne az összepakolt cuccainkkal fogadjatok. Ráadásul, ha egy szendvicset összedobtok érkezésünk percében egy széles mosoly kíséretében, igencsak hálásak tudunk lenni. Másnap tuti meg lesz szerelve a falról leszakadt sminktükör.. Bár ez csak egy kis plusz tanács volt a házias lányoknak, tényleg nagyon fontos az, hogy ne legyen veszekedés abból, ha párotok szeretne egy kicsit külön lenni. Ne legyetek féltékenyek, ez nem ellenetek szól. Találjátok fel magatokat, csináljatok egy forró fürdőt, menjetek el a barátnőkkel kávézni, nyomjatok egy aerobik bajnokságot az Xboxon, vagy csak simán használjátok ki, hogy nem vagyunk a nyakatokon és aludjatok egy jót. Ha pedig már „el lettünk engedve” nem kell hívogatni fél óránként, hogy ugyan már meddig tart meginni 2 sört, majd megyünk, ha vége az estének. Amennyiben pedig mégsem hatott a forró fürdő, a felesleges energiákat ne rajtunk vezessétek le hajnalban, legalábbis ne szóban… Az semmiképp sem tesz jót a másnapnak. Összegezve a leírtakat: Adjunk teret a másiknak, férjenek bele a külön bulik. Higgyétek el, hiába nem töltitek együtt azt az időt, az a pár este jót tesz a kapcsolatnak, megerősíti azt. Azonfelül, hogy ez a hosszú távú kapcsolathoz tényleg hozzátartozik, csak gondoljátok végig, nektek milyen jól tud esni, amikor párotok megértő és teljesen normálisnak veszi, amikor egy-egy délutánt/estét a barátaiddal töltesz. Sose éljetek vissza ezzel és mindig próbáljátok ( bármennyire is nehezetekre esik ) visszaadni ezt az odafigyelést, megértést kedveseteknek.

Barátság férfi és nő között

 

Barátság férfi és nő között…  Lehetséges, hogy kialakuljon belőle egy tartós párkapcsolat?  Egyáltalán érdemes megpróbálni?

A kedves levélíró már bizonyára tudja, milyen érzés feláldozni egy igaz barátságot a szerelem oltárán…

 

„Mielőtt tovább olvasnátok a történetet, kérlek titeket, hogy képzeljétek el, hogy milyen lenne életetek szerelme. Vagy hogy ennyire ne lépjünk át az álom világba, egyszerűen csak azt, hogy milyen típusú fiúk/lányok jönnek be. Biztosan láttatok már ilyen magas színvonalú műsorokat, ahol az utcán leszólított tiniket faggatják arról, hogy milyen az ideálja. Kb azok a válaszok szoktak jönni, hogy nézzen ki jól, legyen magas, esetleg egy-két konkrétum, hogy barna haj, kék szem, vagy valami. Ekkor persze mindig van egy-egy ember, aki bedobja a már-már elcsépelt mondatot....a külső nem minden. Oké...jönnek az olyan válaszok, hogy legyen okos, vicces, lehessen vele beszélgetni, legyen bolondos...stb stb. Oké, az én alapelvem, hogy a külső az első, ugyanis, az internettől, és egy két cseltől eltekintve, olyan fiúhoz/lányhoz eszedbe se jutna közeledni, akiben nem találsz semmi vonzót....nem feltétlen szépséget, csak valamit, ami megfog...és ha már eljutottunk oda, hogy kinézted, jön a belső.

Ez mind rendben...legyen 50-50% kompromisszumosan, fontos a külső, és a belső egyaránt. Na de ennyi elég?! Ugye mindenkinek meg van a véleménye azokról a lányokról, akik mint pozitív tulajdonság a pénzt, kocsit, lakást is felvetik....érdekkapcsolat, mi? Na és aki azt mondja, hogy legyen diplomás?! Bár egyre inkább, nyilván nem tizen-huszon éves körben, de már ez is elvárás. Ez sznobság?! Nos ezzel a kérdéssel talán be is vezettem az én esetemet.

 

Bár az előbb pont kizártam az adott korcsoportot, de ez velem jónéhány évvel ezeleőtt volt...egészen konkrétan, amikor 18-19 éves voltam.

Végzős gimis koromban volt egy nagyon jó barátom. Mindent megtudtunk beszélni, folyamatosan együtt lógtunk, gyakorlatilag kézenfogva császkáltunk, és muszáj volt mindig megölelnünk egymást. Nem, nem jártunk, de tény hogy ez azért kicsit több talán mint egy barátság. Így volt jó. A srác alattam járt. Nem kell azért kisfiúra gondolni....egyetlen hét van köztünk, csak ő évvesztes.

Szóval a lényeg a lényeg, minden szép és jó volt, teljesen egy hullámon voltunk mindig, míg nem egyszer csak leérettségiztem. Ez baj...így ugyanis nem találkozgattunk, mert előtte mindig a suliban találkoztunk, majd utána lófráltunk. Bár persze azért így is  összefutottunk néha, de ritkán. Nyár végére azt éreztem, hogy el fogom veszíteni, ha ez így megy tovább. Ő mindig is többet akart, bár eleinte nem mutatta, mivel akkor még más valakivel jártam. Mikor vége lett, kezdett nyitni felém. De én barátot láttam benne elsősorban, meg hát bár számadatilag nem zavart, hogy egyidős velem, míg előtte 3-7 évvel idősebb srácokkal randizgattam, de azért mégiscsak bennem volt hogy kicsit fiatalka hozzám. Végül, hogy ne veszítsem el, beadtam a derekam, és összejöttünk...bár sajnáltam volna, ha ezért oda egy barátság, de egy próbát talán megért.

Mindketten az egészségügy iránt érdeklődünk. Én érettségi után mentős suliba mentem. És ekkor jöttek a gondok. Hogy én már nem gimis vagyok, nekem már nem olyanok a hétköznapjaim mint neki. Ez most nem felvágás, vagy lenézés, csak egyszerűen a más közeg, és más problémák szakadékot emeltek közénk. Ugyanis amikor ő beszámolt, hogy a matektanár csak négyest adott neki, vagy hogy a másiknak intőt adtak, vagy tudom is én, nem igazán hatottak meg. Pedig neki fontos problémák vagy történések voltak ezek aznap. Én valahogy ezt egyszerűen már nem tudtam olyan komolyan venni, mint ő, miközben én aznap 10 különböző címen voltam, és sebet láttam el, injekciót adtam, újra élesztettem, és sajnos takartam is. Egyszerűen a hétköznapi problémáink súlya teljesen más volt, és emiatt gyakorlatilag már nem tudtunk miről beszélgetni, mert persze ahogy engem nem hozott lázba az ő házifeladat problémája, úgy az én történeteim is később valószínűleg csak felvágásnak hatottak neki, hiába volt nekem fontos, úgy érezhette, hogy én csak azért mesélem ezeket, hogy mutassam, hogy én már előrébb tartok, és jobb vagyok mint ő. Más társadalmi csoportba kerültünk ezáltal, hogy én gyakorlatilag mint egy dolgozó felnőtt, kezdtem élni, bár ez csak gyakorlat volt, és fizetés nem járt, ő meg csak gimis...Talán az értékrendem is változott ezáltal, ami miatt más színben láttam már az ő életét.

Szakítottunk. Leérettségizett. Eltelt a nyár. És gondoltam mi lenne ha megpróbálnánk újra. Persze volt más baj is a kapcsolatban, de közben rájöttem, hogy az ellen lehet tenni, én változtatnék a kapcsolat érdekében, miért ne lehetne jó... Elvesztettem a barátom, és a legjobb barátom is egyben...hiányzott....

Menetközben őt már felvették az orvosira. Bár szakmai tudásban előrébb jártam még mint ő, de mint hierarchia....vagy nem is tudom mi a megfelelő kifejezés rá, ő megelőzött.

A gólyatáborban az egyik főgólyával, aki ugye már felsőbb éves volt, összejött. Én már nem kellettem neki. Azóta is mikor beszéltünk, beszámolt róla, hogy éppen melyik fölötte járó csajszival van, és hogy persze ösztöndíjjas lett, és tdk-zik, és versenyekre jár....stb stb....az egész beszélgetés már az ő dicsekvéséről szólt.

Persze eszembe jutott, hogy egy évvel ezelőtt neki is ilyen lehetett, de én nem dicsekedtem, főleg nem a suliban szerzett jegyeimmel, hanem az "érdekesebb" eseteket meséltem el, felvágás nélkül, ami ha minden igaz, érdekelte is, mivel orvos akar lenni. Szóval azért szerintem nem ugyan az.

Hát nagyjából ez  történt velünk, persze azóta nem tartjuk a kapcsolatot egymással, de azért érdekelne, hogy nektek mi a véleményetek erről...”

Távkapcsolat

Távkapcsolat, ugye mikor hosszabb-rövidebb időre távol vagyunk kedvesünktől. Sokan idegenkednek egy ilyen helyzettől, pedig nem biztos, hogy olyan rossz hatással van a kapcsolatra.

 

Szerintem, mikor az ember alapból egy ilyen kapcsolatba bonyolódik, az elején lazán kell venni a dolgokat. Nem arra gondolok, hogy összevissza csajozni/pasizni kell, egyszerűen nem kell túl komolyan venni az újdonsült párunkat. Mivel a bizalom ilyen hamar nem tud kialakulni, éppen ezért nem is vagyunk biztosak abban, hogy nem tart-e esetleg több vasat a tűzben. Egyébként is, az ilyen helyzetekben a partnerre akaszkodás sokkal könnyebben rányomja bélyegét a párkapcsolatra. Az elején csak szép könnyedén, aztán, ha minden jól működik, lehet belebonyolódni kicsit a dolgokba, megbeszélni ki mit tervez a kapcsolattal, ki mit vár a másiktól. Mondhatnám, hogy ennél a résznél már fontos a bizalom, de ha kicsit is tapasztalt, rutinos a partner, nem fog bízni benned. Főleg, ha már csalódott előfordul, hogy alapból bizalmatlan az ellenkező nem felé. Hát igen, mennyivel egyszerűbb azt mondani, hogy úgyis megcsal. Ez az elkeseredett, gyenge emberekre jellemző. Valószínű az ilyen ember nem lesz teljesen őszinte sem, minden apróságot meg főleg nem fog az orrodra kötni. Nincs ezzel semmi gond abban az esetben, ha nehezebben nyílik meg, ebből adódhat, hogy sokat tapasztalt fickó/nő, ami nem hátrány. Viszont hosszútávon bizalom nélkül az egész nem ér semmit. Csak egy ócska kis színjáték lesz, ami néha meg van fűszerezve egy kis szexszel.

 

Kapcsolattartás

Manapság már azért sokkal több lehetőségünk van kommunikálni párunkkal, mint régebben. Viszont én mégis azt mondom, hogy a telefonos megoldás a nyerő. A chat programokkal ez megoldható teljesen ingyen. Viszont tapasztalataim szerint a szimpla chatelés semmiképp nincs pozitív hatással a párkapcsolatra. Mondhatnám, az MSN megöli a kapcsolatot. Miért? Egyszerűen nem lehet normálisan kifejezni az érzéseinket, nem jön át a másiknak. Hiába találtak ki 500féle smilet, szar az egész. Egy mondatot 20 féle képpen lehet értelmezni, a beszélgető partner pedig úgy fogja értelmezni, amilyen hangulatban éppen van. Pontosan az ilyen félreértések a kiindulópontjai a vitáknak, veszekedéseknek. A veszekedés pedig a távkapcsolat kaszása. Hangunkkal sokkal inkább ki tudjuk fejezni mit érzünk, nem beszélve arról, hogy kedvesünknek is könnyebb megérteni minket. Meg egyébként is, a telefonálás sokkal személyesebb, mint ócska smilekat meg karaktereket pötyögni. Mivel párunkkal közvetlenül nem érintkezünk ez az egyetlen dolog, amivel tartjuk vele a kapcsolatot. Nagyon oda kell figyelni mit, és hogyan adunk tudtára. A veszekedések ebben az esetben nem fognak békülő szexszel végződni… Szóval maradjunk inkább a webkamera-mikrofon összeállításnál.

Hozzátenném még azt is, hogy hosszabb idő elteltével testünk már szinte ordít kedvesünknek egy kiadós szeretkezésért, amit kicsit csillapíthatunk egy laza esti kis virtuális huncutkodással.

 

Szabadság

Hülye lenne az ember azon sírni, hogy miért nincs együtt párjával. Úgysem tud ellene tenni semmit. Használja ki, hogy egyedül van. Csinálja azt, amit szeret. Persze ez csak akkor működik felhőtlenül, ha biztosan tudjuk, hogy viszont szeret minket a partner. Ezt pedig csak akkor tudhatjuk biztosan, ha megbízunk benne. Ilyenkor tudjuk élvezni a külön töltött napokat is, nem kell azon filózni, hogy: „Vajon mit csinálhat most? Biztos szeret? Nem csal meg?” Ezek a gondolatok nagyon gyilkosak tudnak lenni.

Egyébként meg mennyivel jobb az, ha nem vagyunk minden nap együtt párunkkal? Attól függetlenül, hogy erősödik bennünk hiányérzet több féle irányban is, azért van előnye a dolognak. Biztos, hogy nem alakul ki a kapcsolatban megszokás. A szexben meg főleg nem. Nem lógnak a felek egymás nyakán. Valószínű kevesebb lesz a veszekedés is. Nem mellékesen ez a kapcsolat kellemetlen kis próbája is lehet, ami fényt deríthet arra, mennyire nagy is a szerelem.  Lehetne még sorolni sokáig, de talán a legfontosabb, hogy megtanuljuk értékelni a dolgokat, jó esetben elég hamar ráébredünk, hogy mennyire imádjuk párunkat és mennyire fontos nekünk.

 

Az a lényeg, ha jól csináljuk amit kell, okosan használjuk ki azt az időt amit külön töltünk, akkor valóban egy magasabb szintre léphet a párkapcsolatunk.

Férfiak rémálma: Házasság

Egy hosszútávú párkapcsolatban előbb utóbb eljön az ideje, hogy valamelyik fél (általában a nők) agyában felröppen a gondolat, mi lenne, ha kicsit szorosabbá válna a kettőjük közötti kötelék. A nők sok esetben kikötnek maguknak egy életkort, hogy x éves korukban fognak megházasodni, majd pár év múlva szülni. Legtöbbször tehát ez egy betervezett dolog. A férfiaknál valami tök másképp zajlik ez. Az összecuccolás, eljegyzés, házasság, pont az, amit marhára nem várnak, sőt, imádkoznak minél később kerüljön ezekre sor. Miért vagyunk ennyire a házasság ellen?

 

Mitől félünk?

Sokak szerint a pasik egyszerűen félnek magukat elkötelezni. Ebben van is igazság, hiszen nekünk az esküvő, mást is jelent, mint a kapcsolat szorosabbá tételét. Bárki bármit is mond, minden férfiban valahol ott van az a tipikus vadász ösztön. Még ha nem is csajozik az illető, még ha ő is a leghűségesebb ember a világon, akkor is benne van ez az érzés, és bizony némelyeknek ez jelenti a férfiasságot valamilyen szinten. Az „igen” szó kimondása a templomban, tulajdonképpen olyan elképesztő érzés nekünk, mint amikor Stohl Buci összecsapja a kezeit és lezárja a szavazást. Véget ér valami, valami fontos. Egy korszak a férfiember életében, ami a fiatalságot, szabadságot, és mint írtam előfordul, hogy a magát férfiasságot jelképezi. Sokan úgy gondolják, hogy miután kimondtuk a bűvös szót, egy ideig minden jól működik, aztán később jön a gyerek, onnantól meg már csak pénzt keresni, meg gyereket nevelni leszünk jók. Férfi helyett már apává válunk.

Másik dolog ami megtorpanásra késztethet bennünket, azok a saját magunk által feltett tipikus kérdések. „Vajon, tényleg ez az a nő, akit igazából feleségünknek akarunk? Biztos ő az, akitől gyereket szeretnénk, akivel le akarjuk élni az egész életünket? Nem vagyok még ehhez túl fiatal?” Ezekre a kérdésekre igazából a választ legtöbbször csak az idő múlásával kapjuk meg. Viszont marha okos cselt fejlesztettünk ki. Mivel ugye a puding próbája az evés, hát mi sem egyszerűbb ennél, esküvő előtt költözzünk össze a párunkkal pár évre, aztán majd kiderül, hogy bírjuk együtt. Persze, ha ez még nem adna elegendő választ, csesztetjük időnként a párunkat, vajon mire, hogy reagál. Kérdés, hogy mennyire eredményes.

Következő visszatartó tényező lehet, ami egyébként megint a férfi logika eredménye, a gondolat, hogy esküvő után nem lehetünk több nővel. Ne tessék félreérteni, nem azt jelenti, hogy, mikor van barátnőnk szeretnénk mással lefeküdni, nem. A tudat, az érzés maga, hogy ezután, már soha többet nem lesz lehetőségünk kipróbálni milyen másokkal. Nem mintha akarnánk, de ha akarnánk se lehetne. Ez valami nagy tökönszúrást jelent a többségnek. Persze, olyan is van, akit rohadtul nem érdekel az egész, nem görcsöl ilyenen. Aláír egy papírt, kimondja az igen-t, aztán ugyanúgy félrelép, mint előtte.

Természetesen az anyagi háttér megteremtését is kellően fontosnak tartjuk, még a házasság előtt, de ezt nem emelném ki külön, mint ami csak a férfiakra jellemző.

 

Mikor van itt az idő?

Egyszer talán mindenkinél eljön a pillanat, mikor elhatározza magát. Életkorban ez elég változó. Van, hogy 18évesen, de az is előfordul, hogy 40 éves korban érzik úgy, hogy itt az idő. Szerintem a 30 körüli kor teljesen ideális. Ez persze nem csak korfüggő, nyilván fontosabb tényezők is vannak. Leglényegesebb az, hogy mit is érzünk párunk iránt. Mennyire működik jól a kapcsolat, mennyire tudunk kedvesünkkel jól együtt élni. Mennyi időt töltöttünk el együtt? Milyen az anyagi helyzetünk, iskolába járunk-e, vagy már dolgozunk? Képesek vagyunk-e önállóan eltartani magunkat? Szóval tényleg sok mindent számításba kell vennünk. Nem úgy van, mint régen, hogy: „Tizenhat lett a Maris, fiam mosmán el kő venned.” Nem muszáj a gyerekeinket segélyből felnevelni, van lehetőségünk dönteni.

Én azt mondom, ha már tényleg átgondoltuk a dolgokat, sőt, már a gyűrű vásárlásán is túl vagyunk, ne kapkodjuk el a lánykérést. Ez akkora dolog az életünkben, adjuk meg a módját. Ne a buszmegállóba, vagy Maunikába térdeljünk már le pár szál gazzal. Nem kell valami horribilis összeget költeni egy szép csokorra, meg egy igazán romantikus helyszín kiválasztására. Mindenki ismeri a saját párját, legalább ilyenkor tegyünk ki magunkért és okozzunk felejthetetlen pillanatot neki. Én azt mondom, ha lúd, legyen kövér. Persze csak amennyi belefér a keretbe, azért egy nő sem akarná, hogy a lánykérés miatt kölcsönt vegyünk fel valami gyémántköves gyűrűre, az elég rossz kezdés lenne a közös élethez.

Papucsok és házisárkányok

Ne kifejezetten csak házasságokra gondoljunk mikor ezeket a fogalmakat említjük, szerintem nem kell ahhoz oltár elé állni, hogy egy férfi pipogya legyen a házsártos barátnője mellett. A „Vigyél körmöshöz, vigyél fodrászhoz, adjál pénzt szolira!” kategória is simán ide tartozik.

 

Véleményem szerint ahhoz, hogy egy férfi papuccsá váljon, kell egy házisárkány partner is. Ez a női parancsnok osztogatja az utasításokat a kiskatona pasinak, aki természetesen minden kérdés nélkül teljesíti azokat. A párkapcsolatban teljes mértékben a nő személyisége teljesedik ki, minden az ő elképzelése szerint történik. Sokkal egyszerűbben be tudja osztani idejét, mivel van egy hülye, aki megcsinál helyette mindent. Miért ne élvezné ki a helyzetet, ha van egy bábja, amit úgy mozgat, ahogy akar? Nekem is van olyan ismerősöm, aki ilyen kapcsolatban él. A férj 3műszakban melózik, mint egy állat, a feleségnek persze valami lájtos állása van. A pasas jár bevásárolni, oviba gyerekért, ő főz, mos, takarít. Előfordul, hogy hétvégén elhívják a régi haverok sörözni, de mit tud csinálni, az asszony nem engedi el. Azért uraim, kicsit nem túlzás ez?

 

Miért jó ez a papucsnak és miért a sárkánynak?

A sárkánynak ugye alapvetően azért jó, mert van egy balek férje aki eltartja, ráadásul lesi minden kívánságát. Ki ne élvezné? Bele se merek gondolni, hogy a hálószobában milyen harci parancsok vannak… „Lefetyel! Gyerünk-gyerünk, lök-húz, lök-húz! Pihenj!” Hát igen, nehéz a papucs élete… Egyébként simán el tudom azt is képzelni, hogy sok nő tart magának otthon egy ilyen férjet, jómunkásembernek, mellette meg valami fiatal, milf fanatikus suhanccal kufircolgat. Így bizony ki lehet bírni. Na, de miért jó ez a pipogya pasinak?

Valamilyen szinten biztonságban érzi magát, hogy van valaki mellette, nincs egyedül. Lehetséges, hogy képtelen lenne önálló életet élni, egy asszony segítsége nélkül. Ezen kívül semmi pozitívuma nincs szerencsétlennek, sőt ahogy a sárkány személyisége egyre inkább válik uralkodóvá, a pasié egyre inkább közönyössé. Ez egyre nagyobb feszültséghez, szorongáshoz is vezethet, ami valószínűleg egyszer utat tör magának. Tegye össze a kezeit az asszony, hogy a férje ne egy agresszív állat alakját vegye fel. Egy szimpla megcsalálsnak ezek után még örülhet is.

 

A fiatalabb korosztály már egész kis gesztus, vagy cselekvés után papucsnak ítél meg valakit. Általában azok a szinglik dobálják sűrűn az ilyen megjegyzéseket, akiknek lövésük sincs, hogy milyen egy komoly kapcsolat. Mikor a férfi egy kicsit is alkalmazkodik kedveséhez, az már balfasznak számít. Neveltetés kérdése, vagy még mindig a társadalmi elvárások? Miért ne szerethetne főzni, vasalni, bevásárolni, kertészkedni, egy férfi? Szerintem abszolút nem itt dől el a balekség kérdése. Egy férfi inkább férfi, ha 3 nője van, mint mikor képes elvégezni bármilyen házimunkát? Persze mindenki saját maga döntse el mit is gondol papucs dolognak. Véleményem szerint egy kapcsolatban az ideális az, mikor a dolgokat a felek közösen beszélik meg, közösen döntenek. Mégis, ha választani kell, a férfi legyen a dominánsabb, és ha bármi gond van, ő legyen az utolsó aki összeroppan.  

A nők valóban gyengébben vezetnek, mint a férfiak?

 

„Ha én akarok tolatni domboldalon és lefullad a kocsi, ott áll az egész család és röhögnek. Beül a férjem, neki is lefullad, néha 2x is. A reakció: hát a dízel kocsi nehezebben indul, meg nehéz ám elindulni, ha vizes a fű stb.”

 

Örökös ellentét van az utakon, a női és a férfi sofőrök között. A férfiak egy része (feltehetőleg a többség) állítja, hogy a nők rosszabbul vezetnek. Mikor a gyengébbik nem ül a volánnál, a pasik sokszor sértő megjegyzéssel illetik, ha meg netán balesetet is okozna, az egyetlen ok természetesen az, hogy nem férfi.

 

Abban biztos vagyok, hogy a nők sokkal inkább pánikba esnek, megijednek veszélyes helyzetben. Tegyük fel, éppen egy macska szalad át az úttesten, nem akarja elütni, ezért félre rántja a kormányt. A macska életben marad, viszont a baleset megtörtént. Ugyanebben a helyzetben egy pasas eldönti agyban, hogy mi lenne a legoptimálisabb reakció és, ha nincs más választás átmegy a macskán. Morbid, vagy nem, lehet ezzel egy nagyobb balesetet előzött meg. Az is elmondható, hogy a nők nehezebben indulnak el, tesznek meg egy manővert, vagy épp a tolatás, ami döcögősebben megy nekik. Ilyenkor ugye a mögöttük haladók vérnyomása rohamosan megnő. Ez erős, nem kifejezetten szép, gyengébbik nemet becsmérlő jelzőkben és hosszas dudálásban nyilvánul meg. Tegyük hozzá, hogy a hölgyek vezetési stílusát sokban befolyásolhatja az anyósülésről parancsokat osztogató hímnemű egyed.

A leírt negatívumok mellett, azért meg kell hagyni, hogy az igazán gyakorlott, rutinos sofőrök, mindenképp óvatosabban, elővigyázatosabban vezetnek, mint a férfiak. Ezáltal kevesebb a gyorshajtó is közöttük. Bár néha ez azt jelenti, hogy az 50es táblánál 30al mennek, ami szintén idegesítő tud lenni.

 

Mindezek mellett nem hagyható figyelmen kívül, hogy a férfiak sokkal több balesetet okoznak. Igaz, ez betudható annak, hogy kevesebb nőnek van jogsija, de tényleg a pasik annyival biztonságosabban vezetnének? Tény, hogy ittas női vezetővel ritkábban lehet találkozni. Ezen kívül ott vannak a friss jogsis srácok, akik vagánykodnak, meg teszik a fejüket a mellettük ülőnek. Netán diszkó után, full részegen. Hány ilyen balesetről lehet hallani? Biztos vagyok benne, hogy ezekben az esetekben a vezetők többségben pasik.

Azt gondolom, hogy a rutin, tapasztalat nagyon sokat számít a vezetésben. Bármelyik nemről is beszélünk, biztos, hogy ugyanúgy vannak béna, agresszív, kapkodós, odakiabálós sofőrök. A kérdés az, hogy vajon tényleg a női vezetőktől kellene tartani az utakon?

Női szerepek: Főzz, moss, takaríts!

férfiak 80%-ának elképzelése a háztartás vezetéséről:

A nő vasaljon, menjen boltba, takarítson ki, a férfinek meg legyen bekészítve hideg sör mire haza ér. Legurítása után, pedig felesége már az ágyban várja őt kisminkelve, szexi fehérneműben.

 

Megosztott szerepek

Miért van az, hogy a legtöbb háztartásban nemekre vonatkozóan történik a házimunka elvégzése? Ezt sosem értettem. Általában tipikusan a nők mosnak, vasalnak, mosogatnak, takarítanak. A főzés, bevásárlás változó, de azért ennél is a nők vannak többségben. Miért van ez így?

Szerintem evolúciós, biológiai és társadalmi okai vannak. Már az őskortól kezdve, erősebbik nem lévén, a férfiak végezték a nehéz munkát, mint vadászat, halászat, a nők, gyerekek pedig a gyűjtögetést. Egy férfinek a női munka már megalázó is lett volna, ugye ő a család védelmezője, eltartója. Az sem elhanyagolható, hogy a szülés a kezdetek óta a női nem monopóliuma. Ebbõl következik, hogy a nők életének legnagyobb része a fajfenntartásnak volt alárendelve. Valahogy ez a dolog azóta is megmaradt az emberekben. Ez mind szép és jó, de nem az őskorban élünk. (Azt viszont észrevettem, hogy manapság több családban viselik a nők azt a bizonyos nadrágot.)

 

A pasik miért ne főzhetnének, moshatnának, vagy éppen miért ne vasalhatnák ki az ingjüket munkába menet előtt? Akkor már papucsnak érzik magukat? Hogy van ez? Általában az a felfogás, hogy a férfi egész nap dolgozik, fáradt, ő nem képes már ilyenekre. Miért, a nő nem fáradt? Ugyanúgy dolgozik, csak még utána otthon főz, takarít, gyerekekkel foglalkozik. A pasi ne jöjjön azzal, hogy lenyomott 8-10 órát, mondhatni a nőnek meg 2 állása van. Én személy szerint megcsinálok bármilyen házimunkát. Amellett, hogy kötelességemnek érzem, szeretem a rendet és nem fogok arra várni, hogy más megcsinálja helyettem. Szerintem ez természetes dolog. Nem értem, miért vannak nemekből kifolyólag megosztott szerepek. Az lenne az ideális, ha az ember azt csinálná meg otthon, amire éppen ideje van. Férfi korábban végez a munkában, nem várja meg míg az asszony hazaér. Szépen kimossa a ruhákat, felnyal a konyhában. A nő meg éppenséggel főzzön meg, ha férjnek valami más dolga akad. Miért kellene előre beosztani a dolgokat? Mindenki csináljon meg mindent és kész. A férfiak meg ne érezzék magukat egyből szobalánynak, ha megöntöznek egy virágot.

Szülei a kezdetektől ellenem voltak

Érdekes, hogy a szülők mennyire tudják befolyásolni gyerekük párkapcsolatát. Néha, ezzel megkeserítve több ember életét is. Zoltán, levelében éppen egy ilyen szülők által szétroncsolt románcról írt nekem.

 

 

„Az előző kapcsolatomnak sajnos nem rég lett vége, nem kizárólag amiatt, amit most el fogok mesélni, de úgy ez is nagyon rányomta a bélyegét.

Szerettük egymást barátnőmmel, nem volt semmi gond ilyen téren. Viszont a szülei… Valamiért nagyon nem tetszett nekik a mi kis románcunk. Kapcsolatunk kezdete óta valamiért ellenem voltak. Bármi történt a lánnyal , rosszul tanult, vagy késett suliból, minden rám lett kenve. Pedig azt se mondhatnám, hogy gyerekek voltunk. Mindketten elmúltunk már 20. Néha voltak kellemesebb időszakok, amikor minden jó volt. Suliba is szünet volt, kicsit többször találkoztunk. Talán fél évig működött a dolog, de aztán pár hónap után ismét csak szidtak, mindennek elmondtak a hátam mögött és ezt egyáltalán nem éreztem jogosnak. Bármilyen otthoni kis munkájuk volt, festés, vagy kerti meló, mindig mentem segíteni, szó nélkül. Aztán, ha valamit véletlenül nem úgy csináltam, ahogy ők, akkor már el lettem hordva mindennek, én voltam a fasz. Após valahogy mindig fúrt, de ezt ügyesen, kígyó módjára tette. Szememben egy jó humorú, segítőkész emberke szerepét játszotta. Simán elkérhettem tőle kedvesem mindig rábólintott. Mint minden más egy ilyen egyszerű helyzet sem maradhatott következmények nélkül. „Miért kellett ott aludni? El lehet felejteni a találkákat!” –hallottam vissza a családi perpatvar töredékeit.   Emlékszem 2-3 napig kellet könyörögnöm, hogy együtt aludhassunk, ilyenkor mindig próbáltam kicsit lefaragni a napból, hogy előbb láthassam őt. Sokszor ellógtam utolsó órákat, vagy egyáltalán be se mentem. Csak az lebegett a szemem előtt, hogy végre láthassam őt. Volt, mikor éjjel hívtak fel a szülei, hogy itt és itt vannak, haza kellene őket hozni.

Nem értettem soha őket. Tényleg sokszor volt mikor kikérték a véleményem valamiben, akkor úgy éreztem, na most már jobb lesz, de nem lett… Mindig, ahogy tudtak alám tettek, eltiltották tőlem a lányukat. A legszomorúbb az egészben, hogy ezt se tudták korrektül közölni, egy nap elteltével, mikor semmilyen formában nem tudtam elérni páromat, akkor tudatosult bennem, hogy igen megint csak beintettek és most nem láthatjuk egymást fázis van, ki tudja meddig.  Ez hosszú időn keresztül nagyon tudja gyilkolni az embert. Lehetséges, hogy valamilyen szinten erre ment rá a kapcsolatunk. Azóta is próbálom megfejteni, miért voltak ennyire ellenem. Talán nem voltam elég szinten anyagilag a családhoz, vagy az apjának egyszerűen nem tetszett, hogy egy másik férfi is megjelent a lánya a körül. Egy biztos életem legszebb, ugyanakkor legrosszabb napjaira tekinthetek vissza.”

Női praktikák: Hogyan hitetik el velünk, hogy mi irányítunk.

A férfiak életében mindig is nagy szerepet töltött be a versengés élménye. Mindig mindenben jobbak akarunk lenni a másiknál, számunkra nincs második hely. Győzni akarunk. Ahogy a sportban, kaszinóban vagy az élet bármely területén, úgy a nőknél is. Sajnos a hölgyek ezzel tisztában vannak, és ki is használják. Elhitetik velünk, hogy nyeregben vagyunk, hogy aztán megfosszanak minket férfiasságunktól.

 

Néha az ismerkedéskor úgy viselkednek, mintha nem akarnának túl szorosan kötődni a férfihoz. Ez általában olyan hatással van ránk, mintha nem éreznénk magunkon, hogy elég jók vagyunk. Még jobban oda kell tenni magunkat. Az a cél, hogy szinte már rajongjunk értük.

Tipp: Húzni kell az agyukat. Néha lenyűgözni, néha lazán venni a dolgokat.

Ezután kicsit ő is többet ad, esetleg kapunk egy-egy kisebb dicséretet. „Te olyan művelt vagy!” „Adnál nekem tanácsot?” Legtöbben bele esünk abba a hibába, hogy el hisszük, csodál minket. Teljesen elszállunk magunktól és szinte már tisztában vagyunk vele, hogy mi irányítunk. Ilyenkor felkészül, hogy elkezdünk órákon át dumálni, magabiztosan, mintha mindent tudnánk mindenről. Tisztában van vele, hogy unalmas percek elé néz.

Tipp: Csak lazán, röviden beszéljünk. Ne dőljünk be neki. Köszönjük meg a bókot, esetleg dicsérjünk vissza. Semmiképp ne bízzuk el magunkat, legyünk résen. Ez már egy jel, hogy rutinos a leányzó.

Apróbb jel lehet még, hogy az ismerkedés stádiumában, az első pár randi után, társaságban kimutatja vonzalmát. Folyamatosan próbál közel állni hozzá a pasihoz. Megsimogatja itt-ott, esetleg elenged egy-egy lazább, túlfűtött megjegyzést.

Tipp: Ne higgyünk az érzékeinknek. Nem akar ott helyben leteperni minket, bármennyire is hihetetlen. Pont azt akarja elérni, hogy a mi ne tudjuk kordában tartani a vágyainkat. Nem vennék rá mérget, hogy ez mindig sikerül. Nem figyelünk magunkra és máris két kézzel szorítjuk magunkhoz a hölgyeményt.

Az igazából rutinos csajok, nem fogják elaléltan fogadni közeledésünk. Nem fognak elájulni egy öleléstől, vagy csóktól. Még, ha annyira jók is lennénk, hülye lenne ezt kimutatni. Addig húzza a dolgokat, amíg lehet. Úgy gondolja, amíg el tud minket bizonytalanítani, addig ő dirigál és mi akarunk neki megfelelni. Női logika szerint, amíg nem érzi a pasi úgy, hogy megkapta a nőt, addig fogja kényeztetni, addig lesz csak igazán oda érte.  

A férfiak általában ilyenkor elbírnak viselni többszörös vereségeket is egyhuzamban. A hölgy a legvégéig húzza. Mikor a szerencsétlen hódoló, már majdnem feladná, ő akkor lép. Előhúz a tarsolyából egy apró praktikát és a férfi ismét úgy érzi, hogy ő van nyeregben. Nyernie kell! Valószínű meg is tesz mindent a cél érdekében. Nem számít pénz, energia, erőfeszítés. Nagyon sok példát lehetne még sorolni ehhez a témához. Biztos vagyok benne, hogy minden férfi tapasztalta már azt, milyen érzés a gyengébbik nem trükkjeinek hálójában vergődni, hiszen ahány nő, annyi ötlet.

 

Az az igazság, hogy tényleg a legtöbb férfi így gondolkozik, és valóban csak addig kell neki a nő, amíg meg nem kapta. Éppen ezért az sem jó, ha ténylegesen a pasi irányít. Akkor elvész  a kihívás érzete, nem lesz túl érdekes a dolog. Viszont nem gondolom azt, hogy partnernek kellene lenni a nők eme játékában. Valahol meg kell találni a középpontot itt is. Egyszer legyünk hódolók, tegyünk meg mindent az álomnőért, máskor vegyük lazábban. Húzzuk egy kicsit az agyukat, hiszen a nőknek is akkor érdekes az ismerkedés, kapcsolat, ha az izgalmas és kihívásokkal teli. Senkinek nincs szüksége egy unalmas papucsra. Sokszor viszont, nagyon nehéz háttérbe szorítani érzéseinket, pedig tisztában vagyunk vele, hogy a kapcsolat elején nem szabad kiadni magunkból mindent. Oda kell figyelni és bármennyire is furcsán hangzik, taktikázni kell egy kicsit.

Férfiak legidegesítőbb szokásai, a nők szerint

Ez azon a témák egyike, amiről a kapcsolat első pár hetében, a hímtagod méretén kívül, a csajod kibeszél a barátnőjével. Mik is azok a tulajdonságaink amikkel a nők agyára tudunk menni? 

A tegnapi téma eléggé megosztotta a véleményeket. Úgy gondoltam ma azt beszéljük meg, hogy vajon a nők szemében, nekünk férfiaknak, milyen idegesítő tulajdonságaink, berögzött szokásaink vannak.

 

A férfinek mindig igaza van

Ezzel kérem vigyázni, még, ha tényleg mindig igazunk is van. Néha engedjük, hogy a nőnek is lehessen siker élménye. Viccen kívül pedig, ha nincs igazunk, azt lássuk be.

Szipogás

Remélem, hogy nem csak a hölgyek szerint kiábrándító szokás. Meg kell hagyni, ha már az első találkozásnál, félpercenkénti szipogással indítunk, tényleg valami Adonisz külsővel kell rendelkeznünk, hogy folytatás legyen.

Köpködés

Nagyon idegesítő tud lenni, az állandó köpködés. Tipikus paraszt dolog. Főleg, ha mondjuk szotyizás, vagy tökmag nyammogás közben fröcsögnek a nyálas héjdarabok mindenfele.

Böfi

Van az a jó ebéd utáni, vagy egy jó pofa sör legurítása után történő, kiadós, öblös böfögés. Na, ezt nem szeretik a nők.

Körömrágás, ápolatlan kézfej

Nem túlzottan vannak oda a nők lerágott körmökért, csak úgy, mint a kéz repedéseibe bele ivódott koszfoltokért sem. A kézfej, a 3 testrész között van, amit a nők először megnéznek a férfin. Érdemes ápoltan tartani.

Durvaság

Hajlamos a férfiember gondolkozás nélkül nekifutni a problémáknak és bizony sok olyan helyzet alakulhat ki, mikor megoldás helyett, rombolunk. Ekkor kapjuk a hölgyektől a jól megszokott mondatot:

- Látod, mer megin’ nem hallgattá’ rám. Férfiak…

Tuning, autó, PC

Technikai dolgok. Ez az a téma, amit a nők 90%-a ki nem állhat. Untatja, pár perc után már idegesíti őket. Ez olyan, mint ha nekünk kezdenének el a rúzsokról, szempillaspirálokról beszélni.

Vakarászás

Nem kifejezetten van pozitív hatása az illetlen helyek vakarászásának a nők szemében. Esetleg, ha mégis rossz helyzetben lenne a cerka, úgy igazgassuk, hogy senki ne vegye észre.

Buli-pia

Túlzásba vitt ivászat a haverokkal… Brrrr, azért nagyon tudnak harapni.

Mindig csak B.MEG

Nagyon visszatetsző tud lenni, ha minden 2. mondatunk elején és végén elhangzik egy b.meg, vagy f.szom. Első randin általában ennél a 2 mondatnál többre nem is lesz kíváncsi a hölgyemény.

Sör, foci, tv

Ez úgy egy szinten van az autó meg a tuninggal. Szerintem meg lehet érteni a nőket. Képzeljük el, nekünk mennyire tetszene, ha párunk egy üveg sörrel a kezében gubbasztana a tv előtt, Született feleségeket nézve, miközben az egyetlen szó amit nekünk szánna, az a: Psszt, vagy a Kuss lenne.

WC ülőke

Az örök harc, a WC ülőke lehajtásáról.

- Miért nem hajtottad le az ülőkét pisilés után?

- És te miért nem hajtottad nekem fel?

Egyszer s mindenkorra zárjuk le a vitát. Az ülőkét a dolgunk végezte után le illik hajtani. Egyszerűen ez a rendeltetése és így higiénikus.

 

Igazából ezekre a dolgokra érdemes kicsit nagyobb figyelmet szentelni, még ha nem is fűlik hozzá a fogunk. A férfiak öltözködési szokásai is felmerültek bennem. Fehér zokni-papucs pl., de szerintem az valami egyéb témával vegyítve simán megérdemel egy külön cikket.

Esetleg, ha eszetekbe jut még néhány tulajdonság, rossz szokás, írjátok le. Kíváncsian várom a kommenteket.

Mozi, film, csajok

Általában a nők kedvenc kategóriája a vígjáték. (persze a romantikus, szerelmes dráma, vagy éppen a táncos-énekes filmek is roppantmód kedveltek a hölgyek körében) Azon belül is a romantikus a favorit. Ugye ezekre szokták mondani, hogy csajos filmek. Néha még tudnak is okozni pár kellemes órát. Azt viszont már elég nehéz elviselni, hogy minden második este a Szex és New York és hasonló kaliberű remekműveket kelljen végignézni. Érdekes, hogy mi rászánjuk magunkat a csajokkal a vígjátékokra, de ők egyből elkezdenek hisztizni, ha a filmben egy Statham féle karakter játszik. Moziba barátnőmmel eddig csak mesét néztem, bár úgy vagyok vele, hogy már tökmindegy milyen film lesz, csak mozizzunk együtt…Persze ott az igazán a látvány a fontos. Egy vígjáték otthon is ugyanolyan élményt nyújt, de ezt magyarázzuk meg a csajoknak. Meg kell hagyni, egy részük azért szereti a horrort. Aztán érjük be ennyivel. Néhanapján megnézhetünk együtt egy nagyon lájtos ijesztgetős thrillert. Ez van.

Azt nagyon bírom, mikor a csajok beskatulyázzák a filmeket.

- Ez nagyon jó, 10 Oscart kapott, tényleg iszonyat jó színészi alakítások vannak benne, neked is tetszeni fog.

- Mi a címe?

- Gyűrűk ura.

- Úúh… Az ilyen szörnyes meg sárkányos. Azok szarok.

Hiába mondom, hogy nézzen meg belőle 10 percet és ha nem tetszik, kikapcsoljuk. Áááá őt nem érdekli. Érdekes, ha esetleg a barátnője véletlenül megnézett mondjuk egy ilyen Gyűrűk ura szintű filmet és ő mondja neki, hogy nézze meg, mert ő is utálja az ilyen filmeket, de ez tetszett neki, akkor tuti megnézi. Szóval vannak ilyen speciális esetek. Ilyenkor mondjuk mindig, hogy: Ugye megmondtam, hogy jó film. Ezután óvatosan kell adagolni neki a gyöngyszemeket. Megmondom őszintén, az új Batman-t már 1 éve próbálom a barátnőmnek ajánlgatni. Hiába Heath oscar díja, hiába a jó trailer, ez a Batman név nem a legmegnyerőbb a csajoknál. Rányomta bélyegét az első részek röpködő csodadenevérembere. Pedig az új egy kiváló alkotás.

 

Komolyan mondom néha már azon kapom magam, hogy nagy izgalommal figyelem, ahogy Miki Nóráéknál bujkál, miközben Vili bácsi nagy vidáman sört bont a konyhában. Ez mi?! Nem is szeretem a Barátok köztöt. Legalábbis nem akarom szeretni. Tudom, hogy egy nulla sorozat, nulla történettel, de mégis. Valami van benne, ami leköti az embert. Merem állítani, hogy azok a férfiak, akik Barátokat néznek, 90%át a párjuk szoktatta rá. Ilyen szarokra szoktatnak minket, bezzeg a jó kis látványos akciófilmeket semmi pénzért nem néznék meg velünk. Vészhelyzet, Jóban rosszban, Esmeralda sorolhatnám még. Esmeraldát pédául ismétlik a Story tv-n. Barátnőm nézi pár napja. Először kiröhögtem… Most meg már ott tartunk, hogy engem is érdekel. Annyi jó sorozat van, persze, hogy a csajok nem Szökést, meg South parkot néznek. Született feleségek. Az a jó… Nem tudom hány férfi nézi a világon, de a Feleségek az a tipikus csajos sorozat. Vannak egyébként olyanok is amik simán élvezhetők együtt. Jó példa erre a Jóbarátok. Teljesen nemtől függetlenül elszórakoztatja a nézőt.

Nehéz a jó film kiválasztása az együtt mozizáshoz. Persze ez érdeklődési körtől függ. Viszont tényleg sok olyan van, ami nagyon jó és bárki is nézi, férfi, vagy nő, bármilyen stílust is szeret, tetszeni fog neki. A régi nagy klasszikusok. Legyetek jók ha tudtok, Brian élete, Lator, Napfivér Holdnővér, Gyalog galopp. Magyarok közül: Indul a bakterház, Árvácska, de nagyon sok van tényleg, sőt újabbak közül is születetnek kitűnő alkotások amikre érdemes menni moziba.A régebbiek pedig jók lehetnek egy közösen eltöltött tévézős estére. (Persze, ha csak barátnőnket szeretnénk meglepni, akkor a jólbevált csajos filmek közül válasszunk.)

 

Én sem szeretem az általánosításokat, főleg nem beskatulyázni a filmeket nemekre vonatkozóan. Nem mondom, hogy egy nő sem szereti az akciófilmeket, vagy a fantasyt. Biztos sokan vannak. Viszont úgy tapasztaltam, hogy általában a csajok nem cáfolják meg a fent leírtakat.

Férfiak rémálma: Shopping.

párkapcsolatban egy idő után sor kerül az első közös plázázásra. (Rutinosabbaknál nem is lesz több) Ez általában egy egész napos szenvedést jelent nekünk, de miért utálják ennyire a férfiak a shoppingolást?

 

Szombat reggel 6óra. Kávé, cigi, gyors zuhany, gatya pulcsi fel és már készen is állunk. Barátnő még azt válogatja mit is vegyen fel. Az igaz, hogy a boltok csak 10kor nyitnak, de tegnap ki lett adva a parancs, 6kor keljünk, mert mire odaérünk, stb. lesz vagy fél 10. Egyértelmű, hogy még 8kor is a leányzóra kell várni, mert még festi magát, majd mire teljesen elkészülne, kiderül, hogy mégsem azt a felsőt akarja felvenni, ami rajta volt. Ez a 2. ruhaválasztás általában fél óránál többet nem vesz igénybe. Végre készen is vagyunk, indulhatunk. 1 óra az út kocsival. Közben végighallgathatjuk az aktuális akciókat, a kalkulációt, meg persze a jövőbeni új ruhatárat, amiért ugye megyünk. Megfelelő parkolóhely kiválasztása után, belépünk a plázába. Az a mozgóajtó kb. olyan érzést nyújt, mintha a pokol kapuján lépnénk be. Kezdődnek a kalandok.

Szisztéma: szintenként végig a női butikokon. Nagyon jó. Férfi első gondolata: Biztos lesz 1-2 férfi üzlet is, vagy legalábbis valami elektronikai bolt, ahol elüthetem az időt. Ezt el is felejthetjük… Szóval betérünk a cipőboltba. A cél megfelelő lapos-vastag talpú, bélelt csizma vásárlása télre. Az ötödik próba után felvetjük a hölgynek, hogy átnéznénk a szemben lévő mobil shopba körülnézni, addig ő nyugodtan válogasson. A válasz: Ne tűnj el! Meg amúgy is, maradj itt velem, kíváncsi vagyok a véleményedre. Mindjárt végzek. Ezt általában nem hisszük el, de azért még is csak ott maradunk. Kis idő után, megosztja velünk, hogy itt nincsenek jó csizmák, menjünk máshova. El is indulunk a következő üzletbe. 20 perc után bevisz magával 7 felsőt a próbafülkébe. (Ne felejtsük el, hogy már 6óta talpon vagyunk, lassan kellene valami enni valamit. Még tartjuk magunkat, egyelőre nem szólunk.) Mind a 7 felsőt megnézzük rajta. Szavazunk a 2esre, persze neki a 4es számú tetszik, le vagyunk szavazva, mert mi nem értünk hozzá, nem tudjuk mi a divat stb. Akkor mondja már meg, hogy miért kérdezi meg a véleményem, ha úgy is le van szarva. Az utolsó ember akire hallgat ruhaválasztásnál, az a pasi lesz, mégis minden egyes próbát végig kell néznünk és véleményezni.

- Ehhez mit szólsz? Nem vagyok benne túl kövér? Itt jól áll? És itt nem áll félre? Jó ez a szín, vagy legyen a sárga? Nem túl snassz?

- Jól áll, tetszik. Szerintem hozd el.

- Biztos? Ne inkább a másikat?

- Nekem mindegy. Az is jó.

- Jólvan téged nem is érdekel. Mindegy akkor…

Ennél a résznél már kezdünk feszültekké válni. Nem a legjobb időpont éhességünk bejelentésére. Valamiért mégis kijön belőlünk.

- Miért nem ettél otthon?

- Ettem egy kiflit, de már dél van és éhes vagyok.

- Jól van, mert neked állandóan enni, inni, pisilni, kakilni kell. Olyan vagy, mint egy kisgyerek. Aztán megint jól eltűnsz!

- Hívlak ha végeztem és odamegyek ahol vagy.

Eszükbe sincs megkérdezni, hogy ő nem éhes-e. A nőknél a biológiai folyamatok ilyenkor leállnak. Nem szomjas, nem éhes, vécére se kell mennie. Egész nap.

Valahogy kihúzzuk a délelőttöt. Már 4-5 órája battyogunk boltról boltra 2-3 szatyornyi női ruhával kezünkben, kedves barátnőnk gyors lépteinek nyomában. Normális szervezet révén hívogat minket a piszoár. Hadd ne kelljen leírnom mi erre a reakció. Dohányzó pasik még rosszabb helyzetben vannak… Lassan kezd sötétedni, már egyre több ruha gyülemlett fel a szatyrokban. Egyértelmű, hogy amiért jöttünk, még nem kaptunk sehol. Semmi gond, annyi szép felsőt, övet, nyakláncot, mobil tartót, fülbevalót, cicanadrágot vettünk. Csizma nem volt jó sehol. Annyi baj legyen. Barátnőnkre hallgatunk. Marha jó vásárt csinált ma. Majdnem minden cucc leárazott volt, (20ról 18-ra…) hülyék lettünk volna, ha nem hozzuk el. Mikor már azt hinnétek, hogy minden ruhapróbán, üzleten, gyalogláson, hisztin, kínon túl vagytok, akkor jön csak a java.

Téli csizma nélkül ugye mégsem mászkálhat a hölgy, úgyhogy átmegyünk egy másik plázába ami nincs is olyan messze. Az a fél óra ide vagy oda…

Este 8 után szállunk be a kocsiba. Ezúttal már hazafelé tartunk. Elgémberedett végtagokkal, fájós háttal, szakadásig feszített idegekkel nem is beszélve az órákon át hallgatott hisztiről. Az a fránya csizma.(ami majdnem jó volt, csak azok is fém gombocskák ne lettek volna rajta)Lényeg, hogy túléltük a mai napot. Nem is akadtunk ki, csajóca is megnyugodott. Vár minket a jó, meleg, puha ágyikó. Ezek a kellemes érzések melengetik szívünket vezetés közben, mikor elhangzik a kérdés az anyós ülésről.

- Holnap délelőtt elnézünk Győrbe? Azt hallottam ott most leárazás van a cipőkre.

Mitől működik egy kapcsolat hosszútávon?

Sok helyről hallunk különböző dolgokat. Pszichológusoktól, szakértőktől, hogy alapvetően a leglényegesebb tényezők a: jól működő szexuális kapcsolat, bizalom, őszinteség stb. Ezekkel én is egyetértek, viszont más szemszögből közelíteném meg a témát… Saját tapasztalataim írom le most nektek.

 

Nem állítok fel különösebb sorrendet, írok, ahogy eszembe jutnak a dolgok.

Nagyon fontosnak tartom azt, hogy egy kapcsolatban ne hagyjuk kihűlni a szenvedélyt. Ez nálam azt jelenti, hogy 1-2 év után se kezeljük úgy a másikat, mintha már 20 éve a házastársunk lenne. Nem szabad. Meg kell próbálni őrizni az a kezdeti „lángot”, amit az elején éreztünk. Tisztában vagyok vele, hogy miután eltöltöttünk több évet a partner mellett, kiismertük minden szokását, már nem ugyanolyan, mint az elején. Mégis arra kell törekedni. Nem szabad, hogy a megszokás úrrá legyen a kapcsolaton. Mindig valami újat kell csinálni, együtt. Új programok, új élmények, új dolgokat kipróbálni. Ezekhez nem feltétlen kell x mennyiségű fizetéssel rendelkeznünk. Felsorolok pár példát: Leesik az első hó. Szakítsunk időt, hogy kimenjünk kedvesünkkel hócsatázni, szánkózni. Legyünk újra gyerekek, együtt. Felhőtlen szórakozás, utána visszagondolva egy nagyon pozitív élmény. Nincs ínyünkre a bohóckodás? Sebaj, akkor csak sétáljunk egyet a hóesésben, beszélgessünk egymással. Este, ha jön haza a párunk, lepjük meg egy finom vacsorával s közben beszéljük át kivel mi történt az nap. Igazából teljesen mindegy, hogy mi az amit teszünk. Lényeg, hogy együtt tegyük. Lépjünk ki a megszokott, szürke hétköznapokból, kedveskedjünk valamivel a másiknak.

A másik része a dolognak, hogy ne tegyünk úgy, mintha olyan kötelék lenne a párkapcsolatban, hogy annak soha nem szakadhat vége. Ezalatt azt értem, hogy ne érezzük azt, hogy : „Bármit is csinálok, bármilyen is vagyok, úgy szeret amilyen vagyok.” Hatalmas tévedés! Szerintem ezzel a hozzáállás max a kapcsolat ellaposodásához vezethet.  Az igaz, hogy olyannak szeretjük a párunkat, amilyen, illetve amilyennek megismertük. Nem szabad elhagyni magunkat. Mindig figyelni kell a külsőre. Éreztetni kell a másikkal, hogy igenis akarok neki tetszeni. Másik érdekes dolog, amit megfigyeltem, hogy a párkapcsolatokban, egy idő után megváltozik a kommunikáció milyensége is. Hajlamosak vagyunk már pár eltöltött hónap után bunkózni, trágárul beszélni, ráförmedni a másikra. Miért? Ennyire biztosak vagyunk abban, hogy ez a jó kapcsolat? Ennyire biztosak vagyunk abban, hogy a másiknak egy ilyen párra van szüksége élete végéig? Csak azért, mert együtt vagyunk X éve, még nem szabad úgy viselkedni, mintha már bármi is történne, a mi kapcsolatunk örökké tart. Az ember egy ideig tolerál, aztán ránéz a másikra és elgondolkozik, hogy ki ez az ember? Valóban őt szeretem? Én ezeket a dolgokat minden nap a fejemben tartom.

Következő amit fontosnak tartok, hogy legyünk toleránsak a másikkal. Figyeljünk rá. Engedjünk neki szabad teret, legyen meg a saját szabadsága, építse saját karrierjét. Nem szabad mindig csak úgy gondolkozni, hogy „Mi”. Kisebb horderejű dolgok is beletartoznak ebbe, mint pl: ha bulizni akar, külön, hadd menjen. Van éppen szabadideje, de nem a párjával akarja tölteni, hanem szívesen törődne kicsit magával, vagy találkozna egy régi cimborával. Csinálja, menjen. Azt, a hülye lelkiterrort, hogy: „Fontosabbak a haverjaid, mint én, vagy régebben, ha volt egy kis időd, egyből jöttél hozzám” meg felejtsük el. Mindkét félnek tolerálnia kell a másik dolgait, kölcsönösen.

Tudjunk a párunkkal beszélgetni. Bárhol, bármikor legyen közös témánk. Viszont az is fontos, hogy tudjunk együtt hallgatni is. Bár kicsit furcsán hangzik, mégsem az. Vannak pillanatok, amikor nem kell beszélni, csak éljük át a pillanat szépségét  kedvesünkkel.

Szerelemről különösebben nem szeretnék írni. Szerintem az mindenkinek mást jelent. Bárhogy is nevezzük, mindenképp fontos a kapcsolatban. Azért is hagytam a végére a: bizalom, őszinteség, jó szex, stb. dolgok közé, mert ezeket így bárki fel tudja sorolni és én is egyetértek a fontosságukkal egy jól működő párkapcsolatban, de mint az elején is mondottam, nem közehelyekről szerettem volna írni. Hirtelen ezek a dolgok jutottak eszembe:)

 

Remélem sikerült rávilágítanom pár dologra és tudtam szolgálni jó tanáccsal.

Félek, hogy nemet mondana. Miért kellenék neki pont én!?

Ezt a kis történetet FrM küldte nekem email-ben. Ezúton is köszönöm szépen és várom történeteit, tapasztalatait a továbbiakban is. 

 

„Megéri feladni?

 

A fiú:

- Képzeld van egy csaj, olyan gyönyörű. Ha lemegyek a lépcsőn és tömve van a folyosó akkor is egyből kiszúrom, mindig tátva marad a szám, ha elmegy mellettem és megszűnik minden körülöttem, ha megérzem az illatát. Majdnem minden este vele álmodok, ha látom mosolyogni azt érzem, hogy érdemes volt felkelni. Azt hiszem szeretem…

De nem merem megszólítani, félek, hogy nemet mondana, meg miért kellenék neki pont én!?

 

2 héttel később. A fiú:

- Döntöttem, nem érdekel mit mond, mi lesz, mit szólnak a többiek, ha meg sem próbálom azzal nem érek el semmit.

Csináljuk azt, hogy szünetben, kicsit nekilöksz, hogy legyen valami kontakt és eltudjak kezdeni vele beszélgetni, a többi majd alakul…

 

Másnap. A fiú:

- Megpróbáltak nekilökni, de megbotlottam, pofára estem, a csaj kiröhögött és elment…

 

2 héttel később. A fiú:

- Annyi mindent megpróbáltam már és semmi nem jött össze, semmi értelme már, azt hiszem hagynom kéne az egészet, és azt is fogom tenni, így lesz a legjobb…

 

1 héttel később. A lány, miután a fiú elment mellette:

- Vajon mi lehet vele, már egy hete rám se néz…”

 

A kérdés talán nem is az, hogy megéri e feladni...

Úgy gondolom sokan voltak ebben a helyzetben, ki a fiú, ki a lány szerepében. Személy szerint velem is megtörtént hasonló, általános iskolában, sőt még középsuliban is. A történet szerint adva van egy alacsony önbizalommal rendelkező fiú és egy hétköznapi lány, akiről úgy gondolja, hogy számára elérhetetlen. Egy nap mégis elhatározza magát és lép a lány felé. Nem úgy történnek a dolgok, ahogy elképzelte és egy kis botlás miatt úgy érzi, nem jött össze, hagynia kell az egészet a fenébe.

A gond már ott kezdődik, hogy a fiú valószínűleg saját magával nincs kibékülve, nem érzi jól magát a bőrében. Talán ebből is adódik, hogy nincs önbizalma. „Miért kellenék neki pont én?!” Ezzel a hozzáállással nem fogja sokra vinni sem a csajozás, sem más terén. Legyünk biztosak magunkban. Igen is jól nézek ki. Miért ne kellhetnék neki pont én? Sőt pont én kellek neki. Helyesek lennénk együtt! Ez a jó hozzáállás.

A következő dolog, ami nem a legnyerőbb, mikor úgy próbál a lánnyal kontaktusba lépni, hogy megkér valakit, hogy lökjék neki. Fél odamenni a lányhoz és nyíltan beszélni vele. Félre hívni, bemutatkozni, megismerkedni vele, pedig így lenne a helyes. A lány is látná, hogy a srác komoly, határozott és van önbizalma. Ez pozitív hatással lenne rá.

Miután a lökdösős projekt elfüstölt, a fiú pillanatnyi generált önbizalma is elszáll és feladja. Persze, hogy feladja. Nem biztos magában, sose volt. Akkor sem mikor eldöntötte, hogy megpróbál közeledni a leányzó felé. Az csak egy pillanatnyi érzés volt, ami még pozitív is lehetne, de ha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy ő gondolta, sajnos mélyebbre zuhan, mint azelőtt.

A srácnak először saját magát elfogadni olyannak, amilyen. Fedezze fel magában mire büszke. Mire lehet büszke mások előtt.   Legyen magában biztos, ténylegesen legyen önbizalma. Ezután már könnyebb lesz odamenni bárkihez beszélgetni, ismerkedni. Még ha nem is jön össze a dolog, tovább kell lépni. Nem szabad leragadni a pillanatnyi kudarcnál. Mindig csak menni tovább, pozitívan, magabiztosan. Úgy gondolom ilyen hozzáállással nem csak az ismerkedés terén érhetünk el sikereket, hanem az élet bármely területén.

Féltékenység, exbarátnő

A volt barátnőd szelleme már az elején éket verhet a legjobbnak tűnő kapcsolatba is, hogy aztán egyre kellemetlenebbül fojtogassa az embert. Nincs már jelen, de mégis számtalan helyről „üdvözölheti” párod. Fénykép album a polcon, telefonban egy régi sms, esetleg egy email, közösségi portálokon ismerősöd stb. Azt mondják jobb, ha a párod nem is tud az exeidről, mert ha mesélsz neki róla, akkor csak megkeseríti a mindennapjait, sőt, esetleg a tiédet is. Én az a fajta vagyok, aki nem tud titkolózni a kapcsolatban, bár ez nem számítana titoknak, én mégis mindenre válaszolok, ha érdekli a párom. Úgy gondolom egy már lezárt kapcsolatról, amiben már nincsenek érzések, csupán barátként-ismerősként tekintek rá, miért ne tudhatna?

Miért van az, hogy az emberek esetenként tartják a kapcsolatot volt kedvesükkel? Azért, mert azzal az emberrel hónapokat, éveket töltöttek, jól ismerték egymás szokásait, úgy-ahogy összecsiszolódtak, és bizonyos esetekben a kapcsolat végeszakadtával is megmarad a barátság. Miért is kellene megszüntetni azt? Persze nem azt mondom, hogy minden nap, találkozzanak, dumcsizzanak, mert az nem egészséges. Viszont néha összefutnak, beszélgetnek egyet azzal nincs baj szerintem.
Mi történik ha már zavaró az ex jelenléte?

Mielőtt az őrület határára tévednél, és felcsapnál detektívnek, próbáld érzelemmentesen, szemlélni a helyzetet.
A „gyakorlat” szerint az idő múlásával az új kapcsolat elmélyül, a régi pedig szép lassan megfakul, megritkul és végül teljesen elmarad. Ha ez mégis soknak tűnik, meg kell beszélni a dolgot a pároddal, és meg kell értetni vele, hogy nyugtalansággal tölt el, ha rendszeresen beszél a volt kedvessel.
Akkor van baj, ha kimondottan igényli az exével folytatott gyakori beszélgetést és kapcsolattartást. Ebben az esetben valószínüleg még nem zárta le azt a kapcsolatot, múltját. Ekkor érdemes elgondolkodni azon, hogy megéri-e ez a kapcsolat az erőfeszítéseket, az érzelmeket.

Ugyancsak kellemetlen lehet az elöl hagyott fényképalbum látványa. Bár, ha könnyen hozzáférhető helyen van, akkor nem igazán van ok aggodalomra, mert azt jelenti, hogy szívesen emlékszik a volt kedvesére, de már nem kötődik hozzá mélyen. Ha még fontos volna számára, akkor olyan helyre tenné, ahol valószínűleg nem férhet hozzá az új partnere.
Nem a legmegnyerőbb taktika, ha ilyenkor kiakadsz, féltékenykedsz. Őszintén mondd el mit gondolsz, de csak okosan.

Biztos vagyok benne, hogy minden kapcsolatban valamilyen formában jelen van a féltékenység az exxel szemben. Egy bizonyos szintig ez egészséges is. Viszont, ha meg vagyunk győződve arról, hogy párunknak nincsenek már érzelmei a volt párja iránt, akkor csak feleslegesen őrlődünk, rosszabb esetben kedvesünk agyára is megyünk viselkedésünkkel. Ez már viszont a kapcsolat rovására is mehet.

Sör, haverok VS barinős denszparti

Nem is tudom hol kezdjem. Annyi téma van mivel lehetne indítani. Az első dolog ami eszembe jut így kezdésnek, az az esti buli.

Mi is lehetne jobb ok a veszekedésre, mint hogy kitaláljuk hogy legyen az este. Kóla, ropi, kacagás, vagy csajos pletyiparti. Örök dilemma, vagy mégsem?

Az az igazság, ha lelépünk a haverokkal bekapni egy söcit, akkor az a következménye, hogy a mi kis kedvesünk elmegy "csajbuliba". Ezzel még nem is lenne semmi gond, de általában amit a buli után kapunk azt nem tesszük zsebre. Kezdődik a hiszti.. (Persze vannak kivételek)

a, Miért ilyen későn értél haza? Mit csináltatok eddig? Hol voltatok? Bűzlesz a piától! Má' megin' azok a hülye haverjaid..

b, Miért nem hívtál engem is, szégyellsz a haverjaid előtt?

 

Az "a" verzió talán az egyszerűbb, előkapjuk a betanult szöveget, aztán várunk, hogy lenyugodjon. (Megjegyzem a 2. alkalomnál már dukál a kiadós beszélgetés a kishölggyel)

A "b" verzió már necces. Nem hiszi el, hogy azért nem hívjuk el sörözni, mert nem érezné magát jól.

Nem a társaság miatt, (bár olyan is előfordul :) egész egyszerűen,mert: Tömény cigifüst van, sok bunkó részeg pasi,unatkozok,fázok, szar a zene stb (Legalábbis ezeket szokták mondani, mikor elvisszük őket magunkkal...)

 

Valljuk be néha nekünk is rosszul esik ha kijelentik, hogy "Szorri, este csajbuli van", de tudni kell a helyzetet kezelni, tolerálni, ha meg esetleg elhív magával, menjünk el, érezzük jól magunkat.

Lesz egy jó esténk, ráadásul ez nagyon pozitív hatással lehet a hölgyre. Persze ezek után joggal várjuk el kedvesünktől, hogy jöjjön el a mi haverjainkkal bulizni és érezze jól magát. Az esetek többségében mindhiába.

 

Úgy gondolom, egy kapcsolatban kell lennie haveros sörözésnek és csajos buliknak is. Kölcsönösen tolerálni kell az ilyen helyzeteket. Viszont fontos, hogy tudjunk együtt is szórakozni.

Meg kell találni az arany középutat és akkor talán elejét lehet venni az esti veszekedéseknek is.

Szóval srácok, tartós barátnő mellett csak mérsékelten az amnéziás reggelekkel.

Fiúk,lányok, várom a tapasztalatokat, véleményeket. ;)