párkapcsolatban egy idő után sor kerül az első közös plázázásra. (Rutinosabbaknál nem is lesz több) Ez általában egy egész napos szenvedést jelent nekünk, de miért utálják ennyire a férfiak a shoppingolást?
Szombat reggel 6óra. Kávé, cigi, gyors zuhany, gatya pulcsi fel és már készen is állunk. Barátnő még azt válogatja mit is vegyen fel. Az igaz, hogy a boltok csak 10kor nyitnak, de tegnap ki lett adva a parancs, 6kor keljünk, mert mire odaérünk, stb. lesz vagy fél 10. Egyértelmű, hogy még 8kor is a leányzóra kell várni, mert még festi magát, majd mire teljesen elkészülne, kiderül, hogy mégsem azt a felsőt akarja felvenni, ami rajta volt. Ez a 2. ruhaválasztás általában fél óránál többet nem vesz igénybe. Végre készen is vagyunk, indulhatunk. 1 óra az út kocsival. Közben végighallgathatjuk az aktuális akciókat, a kalkulációt, meg persze a jövőbeni új ruhatárat, amiért ugye megyünk. Megfelelő parkolóhely kiválasztása után, belépünk a plázába. Az a mozgóajtó kb. olyan érzést nyújt, mintha a pokol kapuján lépnénk be. Kezdődnek a kalandok.
Szisztéma: szintenként végig a női butikokon. Nagyon jó. Férfi első gondolata: Biztos lesz 1-2 férfi üzlet is, vagy legalábbis valami elektronikai bolt, ahol elüthetem az időt. Ezt el is felejthetjük… Szóval betérünk a cipőboltba. A cél megfelelő lapos-vastag talpú, bélelt csizma vásárlása télre. Az ötödik próba után felvetjük a hölgynek, hogy átnéznénk a szemben lévő mobil shopba körülnézni, addig ő nyugodtan válogasson. A válasz: Ne tűnj el! Meg amúgy is, maradj itt velem, kíváncsi vagyok a véleményedre. Mindjárt végzek. Ezt általában nem hisszük el, de azért még is csak ott maradunk. Kis idő után, megosztja velünk, hogy itt nincsenek jó csizmák, menjünk máshova. El is indulunk a következő üzletbe. 20 perc után bevisz magával 7 felsőt a próbafülkébe. (Ne felejtsük el, hogy már 6óta talpon vagyunk, lassan kellene valami enni valamit. Még tartjuk magunkat, egyelőre nem szólunk.) Mind a 7 felsőt megnézzük rajta. Szavazunk a 2esre, persze neki a 4es számú tetszik, le vagyunk szavazva, mert mi nem értünk hozzá, nem tudjuk mi a divat stb. Akkor mondja már meg, hogy miért kérdezi meg a véleményem, ha úgy is le van szarva. Az utolsó ember akire hallgat ruhaválasztásnál, az a pasi lesz, mégis minden egyes próbát végig kell néznünk és véleményezni.
- Ehhez mit szólsz? Nem vagyok benne túl kövér? Itt jól áll? És itt nem áll félre? Jó ez a szín, vagy legyen a sárga? Nem túl snassz?
- Jól áll, tetszik. Szerintem hozd el.
- Biztos? Ne inkább a másikat?
- Nekem mindegy. Az is jó.
- Jólvan téged nem is érdekel. Mindegy akkor…
Ennél a résznél már kezdünk feszültekké válni. Nem a legjobb időpont éhességünk bejelentésére. Valamiért mégis kijön belőlünk.
- Miért nem ettél otthon?
- Ettem egy kiflit, de már dél van és éhes vagyok.
- Jól van, mert neked állandóan enni, inni, pisilni, kakilni kell. Olyan vagy, mint egy kisgyerek. Aztán megint jól eltűnsz!
- Hívlak ha végeztem és odamegyek ahol vagy.
Eszükbe sincs megkérdezni, hogy ő nem éhes-e. A nőknél a biológiai folyamatok ilyenkor leállnak. Nem szomjas, nem éhes, vécére se kell mennie. Egész nap.
Valahogy kihúzzuk a délelőttöt. Már 4-5 órája battyogunk boltról boltra 2-3 szatyornyi női ruhával kezünkben, kedves barátnőnk gyors lépteinek nyomában. Normális szervezet révén hívogat minket a piszoár. Hadd ne kelljen leírnom mi erre a reakció. Dohányzó pasik még rosszabb helyzetben vannak… Lassan kezd sötétedni, már egyre több ruha gyülemlett fel a szatyrokban. Egyértelmű, hogy amiért jöttünk, még nem kaptunk sehol. Semmi gond, annyi szép felsőt, övet, nyakláncot, mobil tartót, fülbevalót, cicanadrágot vettünk. Csizma nem volt jó sehol. Annyi baj legyen. Barátnőnkre hallgatunk. Marha jó vásárt csinált ma. Majdnem minden cucc leárazott volt, (20ról 18-ra…) hülyék lettünk volna, ha nem hozzuk el. Mikor már azt hinnétek, hogy minden ruhapróbán, üzleten, gyalogláson, hisztin, kínon túl vagytok, akkor jön csak a java.
Téli csizma nélkül ugye mégsem mászkálhat a hölgy, úgyhogy átmegyünk egy másik plázába ami nincs is olyan messze. Az a fél óra ide vagy oda…
Este 8 után szállunk be a kocsiba. Ezúttal már hazafelé tartunk. Elgémberedett végtagokkal, fájós háttal, szakadásig feszített idegekkel nem is beszélve az órákon át hallgatott hisztiről. Az a fránya csizma.(ami majdnem jó volt, csak azok is fém gombocskák ne lettek volna rajta)Lényeg, hogy túléltük a mai napot. Nem is akadtunk ki, csajóca is megnyugodott. Vár minket a jó, meleg, puha ágyikó. Ezek a kellemes érzések melengetik szívünket vezetés közben, mikor elhangzik a kérdés az anyós ülésről.
- Holnap délelőtt elnézünk Győrbe? Azt hallottam ott most leárazás van a cipőkre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése