Sok helyről hallunk különböző dolgokat. Pszichológusoktól, szakértőktől, hogy alapvetően a leglényegesebb tényezők a: jól működő szexuális kapcsolat, bizalom, őszinteség stb. Ezekkel én is egyetértek, viszont más szemszögből közelíteném meg a témát… Saját tapasztalataim írom le most nektek.
Nem állítok fel különösebb sorrendet, írok, ahogy eszembe jutnak a dolgok.
Nagyon fontosnak tartom azt, hogy egy kapcsolatban ne hagyjuk kihűlni a szenvedélyt. Ez nálam azt jelenti, hogy 1-2 év után se kezeljük úgy a másikat, mintha már 20 éve a házastársunk lenne. Nem szabad. Meg kell próbálni őrizni az a kezdeti „lángot”, amit az elején éreztünk. Tisztában vagyok vele, hogy miután eltöltöttünk több évet a partner mellett, kiismertük minden szokását, már nem ugyanolyan, mint az elején. Mégis arra kell törekedni. Nem szabad, hogy a megszokás úrrá legyen a kapcsolaton. Mindig valami újat kell csinálni, együtt. Új programok, új élmények, új dolgokat kipróbálni. Ezekhez nem feltétlen kell x mennyiségű fizetéssel rendelkeznünk. Felsorolok pár példát: Leesik az első hó. Szakítsunk időt, hogy kimenjünk kedvesünkkel hócsatázni, szánkózni. Legyünk újra gyerekek, együtt. Felhőtlen szórakozás, utána visszagondolva egy nagyon pozitív élmény. Nincs ínyünkre a bohóckodás? Sebaj, akkor csak sétáljunk egyet a hóesésben, beszélgessünk egymással. Este, ha jön haza a párunk, lepjük meg egy finom vacsorával s közben beszéljük át kivel mi történt az nap. Igazából teljesen mindegy, hogy mi az amit teszünk. Lényeg, hogy együtt tegyük. Lépjünk ki a megszokott, szürke hétköznapokból, kedveskedjünk valamivel a másiknak.
A másik része a dolognak, hogy ne tegyünk úgy, mintha olyan kötelék lenne a párkapcsolatban, hogy annak soha nem szakadhat vége. Ezalatt azt értem, hogy ne érezzük azt, hogy : „Bármit is csinálok, bármilyen is vagyok, úgy szeret amilyen vagyok.” Hatalmas tévedés! Szerintem ezzel a hozzáállás max a kapcsolat ellaposodásához vezethet. Az igaz, hogy olyannak szeretjük a párunkat, amilyen, illetve amilyennek megismertük. Nem szabad elhagyni magunkat. Mindig figyelni kell a külsőre. Éreztetni kell a másikkal, hogy igenis akarok neki tetszeni. Másik érdekes dolog, amit megfigyeltem, hogy a párkapcsolatokban, egy idő után megváltozik a kommunikáció milyensége is. Hajlamosak vagyunk már pár eltöltött hónap után bunkózni, trágárul beszélni, ráförmedni a másikra. Miért? Ennyire biztosak vagyunk abban, hogy ez a jó kapcsolat? Ennyire biztosak vagyunk abban, hogy a másiknak egy ilyen párra van szüksége élete végéig? Csak azért, mert együtt vagyunk X éve, még nem szabad úgy viselkedni, mintha már bármi is történne, a mi kapcsolatunk örökké tart. Az ember egy ideig tolerál, aztán ránéz a másikra és elgondolkozik, hogy ki ez az ember? Valóban őt szeretem? Én ezeket a dolgokat minden nap a fejemben tartom.
Következő amit fontosnak tartok, hogy legyünk toleránsak a másikkal. Figyeljünk rá. Engedjünk neki szabad teret, legyen meg a saját szabadsága, építse saját karrierjét. Nem szabad mindig csak úgy gondolkozni, hogy „Mi”. Kisebb horderejű dolgok is beletartoznak ebbe, mint pl: ha bulizni akar, külön, hadd menjen. Van éppen szabadideje, de nem a párjával akarja tölteni, hanem szívesen törődne kicsit magával, vagy találkozna egy régi cimborával. Csinálja, menjen. Azt, a hülye lelkiterrort, hogy: „Fontosabbak a haverjaid, mint én, vagy régebben, ha volt egy kis időd, egyből jöttél hozzám” meg felejtsük el. Mindkét félnek tolerálnia kell a másik dolgait, kölcsönösen.
Tudjunk a párunkkal beszélgetni. Bárhol, bármikor legyen közös témánk. Viszont az is fontos, hogy tudjunk együtt hallgatni is. Bár kicsit furcsán hangzik, mégsem az. Vannak pillanatok, amikor nem kell beszélni, csak éljük át a pillanat szépségét kedvesünkkel.
Szerelemről különösebben nem szeretnék írni. Szerintem az mindenkinek mást jelent. Bárhogy is nevezzük, mindenképp fontos a kapcsolatban. Azért is hagytam a végére a: bizalom, őszinteség, jó szex, stb. dolgok közé, mert ezeket így bárki fel tudja sorolni és én is egyetértek a fontosságukkal egy jól működő párkapcsolatban, de mint az elején is mondottam, nem közehelyekről szerettem volna írni. Hirtelen ezek a dolgok jutottak eszembe:)
Remélem sikerült rávilágítanom pár dologra és tudtam szolgálni jó tanáccsal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése