Barátság férfi és nő között

 

Barátság férfi és nő között…  Lehetséges, hogy kialakuljon belőle egy tartós párkapcsolat?  Egyáltalán érdemes megpróbálni?

A kedves levélíró már bizonyára tudja, milyen érzés feláldozni egy igaz barátságot a szerelem oltárán…

 

„Mielőtt tovább olvasnátok a történetet, kérlek titeket, hogy képzeljétek el, hogy milyen lenne életetek szerelme. Vagy hogy ennyire ne lépjünk át az álom világba, egyszerűen csak azt, hogy milyen típusú fiúk/lányok jönnek be. Biztosan láttatok már ilyen magas színvonalú műsorokat, ahol az utcán leszólított tiniket faggatják arról, hogy milyen az ideálja. Kb azok a válaszok szoktak jönni, hogy nézzen ki jól, legyen magas, esetleg egy-két konkrétum, hogy barna haj, kék szem, vagy valami. Ekkor persze mindig van egy-egy ember, aki bedobja a már-már elcsépelt mondatot....a külső nem minden. Oké...jönnek az olyan válaszok, hogy legyen okos, vicces, lehessen vele beszélgetni, legyen bolondos...stb stb. Oké, az én alapelvem, hogy a külső az első, ugyanis, az internettől, és egy két cseltől eltekintve, olyan fiúhoz/lányhoz eszedbe se jutna közeledni, akiben nem találsz semmi vonzót....nem feltétlen szépséget, csak valamit, ami megfog...és ha már eljutottunk oda, hogy kinézted, jön a belső.

Ez mind rendben...legyen 50-50% kompromisszumosan, fontos a külső, és a belső egyaránt. Na de ennyi elég?! Ugye mindenkinek meg van a véleménye azokról a lányokról, akik mint pozitív tulajdonság a pénzt, kocsit, lakást is felvetik....érdekkapcsolat, mi? Na és aki azt mondja, hogy legyen diplomás?! Bár egyre inkább, nyilván nem tizen-huszon éves körben, de már ez is elvárás. Ez sznobság?! Nos ezzel a kérdéssel talán be is vezettem az én esetemet.

 

Bár az előbb pont kizártam az adott korcsoportot, de ez velem jónéhány évvel ezeleőtt volt...egészen konkrétan, amikor 18-19 éves voltam.

Végzős gimis koromban volt egy nagyon jó barátom. Mindent megtudtunk beszélni, folyamatosan együtt lógtunk, gyakorlatilag kézenfogva császkáltunk, és muszáj volt mindig megölelnünk egymást. Nem, nem jártunk, de tény hogy ez azért kicsit több talán mint egy barátság. Így volt jó. A srác alattam járt. Nem kell azért kisfiúra gondolni....egyetlen hét van köztünk, csak ő évvesztes.

Szóval a lényeg a lényeg, minden szép és jó volt, teljesen egy hullámon voltunk mindig, míg nem egyszer csak leérettségiztem. Ez baj...így ugyanis nem találkozgattunk, mert előtte mindig a suliban találkoztunk, majd utána lófráltunk. Bár persze azért így is  összefutottunk néha, de ritkán. Nyár végére azt éreztem, hogy el fogom veszíteni, ha ez így megy tovább. Ő mindig is többet akart, bár eleinte nem mutatta, mivel akkor még más valakivel jártam. Mikor vége lett, kezdett nyitni felém. De én barátot láttam benne elsősorban, meg hát bár számadatilag nem zavart, hogy egyidős velem, míg előtte 3-7 évvel idősebb srácokkal randizgattam, de azért mégiscsak bennem volt hogy kicsit fiatalka hozzám. Végül, hogy ne veszítsem el, beadtam a derekam, és összejöttünk...bár sajnáltam volna, ha ezért oda egy barátság, de egy próbát talán megért.

Mindketten az egészségügy iránt érdeklődünk. Én érettségi után mentős suliba mentem. És ekkor jöttek a gondok. Hogy én már nem gimis vagyok, nekem már nem olyanok a hétköznapjaim mint neki. Ez most nem felvágás, vagy lenézés, csak egyszerűen a más közeg, és más problémák szakadékot emeltek közénk. Ugyanis amikor ő beszámolt, hogy a matektanár csak négyest adott neki, vagy hogy a másiknak intőt adtak, vagy tudom is én, nem igazán hatottak meg. Pedig neki fontos problémák vagy történések voltak ezek aznap. Én valahogy ezt egyszerűen már nem tudtam olyan komolyan venni, mint ő, miközben én aznap 10 különböző címen voltam, és sebet láttam el, injekciót adtam, újra élesztettem, és sajnos takartam is. Egyszerűen a hétköznapi problémáink súlya teljesen más volt, és emiatt gyakorlatilag már nem tudtunk miről beszélgetni, mert persze ahogy engem nem hozott lázba az ő házifeladat problémája, úgy az én történeteim is később valószínűleg csak felvágásnak hatottak neki, hiába volt nekem fontos, úgy érezhette, hogy én csak azért mesélem ezeket, hogy mutassam, hogy én már előrébb tartok, és jobb vagyok mint ő. Más társadalmi csoportba kerültünk ezáltal, hogy én gyakorlatilag mint egy dolgozó felnőtt, kezdtem élni, bár ez csak gyakorlat volt, és fizetés nem járt, ő meg csak gimis...Talán az értékrendem is változott ezáltal, ami miatt más színben láttam már az ő életét.

Szakítottunk. Leérettségizett. Eltelt a nyár. És gondoltam mi lenne ha megpróbálnánk újra. Persze volt más baj is a kapcsolatban, de közben rájöttem, hogy az ellen lehet tenni, én változtatnék a kapcsolat érdekében, miért ne lehetne jó... Elvesztettem a barátom, és a legjobb barátom is egyben...hiányzott....

Menetközben őt már felvették az orvosira. Bár szakmai tudásban előrébb jártam még mint ő, de mint hierarchia....vagy nem is tudom mi a megfelelő kifejezés rá, ő megelőzött.

A gólyatáborban az egyik főgólyával, aki ugye már felsőbb éves volt, összejött. Én már nem kellettem neki. Azóta is mikor beszéltünk, beszámolt róla, hogy éppen melyik fölötte járó csajszival van, és hogy persze ösztöndíjjas lett, és tdk-zik, és versenyekre jár....stb stb....az egész beszélgetés már az ő dicsekvéséről szólt.

Persze eszembe jutott, hogy egy évvel ezelőtt neki is ilyen lehetett, de én nem dicsekedtem, főleg nem a suliban szerzett jegyeimmel, hanem az "érdekesebb" eseteket meséltem el, felvágás nélkül, ami ha minden igaz, érdekelte is, mivel orvos akar lenni. Szóval azért szerintem nem ugyan az.

Hát nagyjából ez  történt velünk, persze azóta nem tartjuk a kapcsolatot egymással, de azért érdekelne, hogy nektek mi a véleményetek erről...”